Hakuin, a zen mester, egy japán városban élt. Nagy megbecsülésnek örvendett. Sokan keresték fel, hogy meghallgassák spirituális tanítását. Szomszédjának a tizenéves lánya egy nap teherbe esett. Amikor erre fény derült, dühös szülei szidalmazva faggatták az apa kilétéről. A lány végül azt mondta, hogy a gyerek Hakuintól, a zen mestertől származik. A dühöngő szülők erre átrohantak Hakuinhoz, s üvöltözve és vádlóan elmondták, lányuk bevallotta, ő a gyermeke apja. Hakuin csak ennyit mondott: „Így lenne?”

A botránynak híre ment a városban és a környéken. A mester jó híre odalett, ám őt ez nem zavarta. Immár senki sem kereste fel. Nem bánta. Amikor a gyermek megszületett, a lány szülei átvitték Hakuinhoz. „Te vagy az apja, hát tessék, gondoskodj róla!” A mester szeretettel gondoskodott a gyerekről. Egy év múlva a lány szégyenkezve vallotta be szüleinek, hogy a gyermek apja valójában az a fiatalember, aki a hentesüzletben dolgozik. A szülők irulva-pirulva keresték fel Hakuint, hogy kimagyarázkodjanak, és a bocsánatáért esedezzenek. „Borzasztóan sajnáljuk. Azért jöttünk, hogy visszavigyük a gyereket. A lányunk bevallotta, hogy nem ön az apja.” Hakuin mindössze ennyit mondott: „Így lenne?”, és átnyújtotta a csecsemőt.

„Így lenne?” válaszával a mester tökéletesen azonosan reagál hazugságra és igazságra, rossz hírre és jó hírre. Engedi, hogy a pillanat formája – az akár jó, akár rossz – olyan legyen, amilyen, s így ő nem válik az emberi dráma szereplőjévé. Számára csak ez a pillanat létezik, és ez a pillanat úgy van, ahogy van. Az eseményeket tehát nem teszi személyessé. Ő senkinek sem az áldozata. Teljesen egy a történéssel, ezért annak többé már nincs fölötte hatalma. Csak akkor vagy kiszolgáltatva a történésnek, és csak akkor szabja meg a világ, hogy boldog vagy-e vagy boldogtalan, ha ellenállsz annak, ami történik.

A csecsemő szeretetteljes gondoskodást kap. Az ellent nem állás ereje a rosszat jóra fordítja. Hakuin – mindig épp azt téve, amit a jelen pillanat igényel – átnyújtá a csecsemőt, amikor annak jön el az ideje.

Képzeld el röviden, vajon az ego hogyan reagált volna a kibontakozó eseménysor egyes fázisaiban! <forrás>