Az úr 1850-edik esztendejét írtuk a kalendáriumban. Már elmúltak az Európát lángba borító forradalmak, nem maradt más utánuk csak rom, és társadalmi kilátástalanság. A függetlenségüket kivívni próbáló nemzetek újból kénytelenek voltak fejet hajtani a zsarnokok akaratának. Még javában tartott a terror, és a megtorlások időszaka. Rosszabbra is fordulhattak volna a dolgok, de a királyok figyelmét ekkor elvonta valami, ami eddig példátlan volt az emberi történelemben.
A nagyvárosok egein hatalmas léggömbök jelentek meg, árnyékot vetve az évszázados emlékművekre. Csendesek voltak, nem keltettek zajt, mint az eddig megszokott emberi gépezetek. Csak álltak ott némán, napokon keresztül. A világ tudósai egyöntetűen eldöntötték, hogy kik vezették ide eme hatalmas masinériákat: a marslakók. Úgy döntöttek marsi birodalmukban, ideje lesz meglátogatni a szomszédos planétán élő testvéreiket.
Minden városban hatalmas csinnadrattával fogadták a marsi delegációkat. Bécsben őfelsége Ferenc József császár személyesen üdvözölte a kis bárkán leereszkedő marsi nagykövetet. Palotájába vitette a marslakót, ahol ceremóniát rendeztek a nagy találkozás örömére. A földi fényképészek megörökítették, ahogy az uralkodó baráti jobbot nyújt az idegennek. Ezt közönséges földi emberrel szinte sohasem tette meg, látszott, hogy az égi követet egyenrangúnak tartotta. A hírek szerint felajánlotta, hogy egyik gyermekét összeházasítja a marsi trónörökössel.
Ezzel egyidőben a többi marsi követek is tiszteletüket tették a világ uralkodóinak. Párizsban III. Napóleon fogadta az ottani léghajó követét, Londonban Viktória királynő tette ugyanezt. Az Amerikai Egyesült Államokban Taylor elnökkel konzultáltak az idegenek.
Már hónapok óta folyt az idegenekkel való diskurzus, mikor a Habsburgok által szolgasorba döntött hazánkra is figyelmet fordítottak. Maga a Bécsben is megjelent nagykövet jött el tiszteletét tenni Pest városában. A hivatalos ceremónia után, mit a keszthelyi Festetics kastélyban rendeztek meg, a magyar emberek egy kisebb csoportjával is kontaktusba lépett.
A találkozó majdnemhogy titkos volt, már amennyire titokban lehet tartani ez ilyen horderejű eseményt. Csak a legszemfülesebb császári spiclik puhatolhatták ki, hogy kik vettek részt a pesti úri kaszinóban megrendezett konspiráción.
A magyar főurak célja nyilvánvaló volt: marsi segítséget akartak kérni a Szabadságharc folytatásához. A császár tisztában volt ezzel, mégsem merte a marsi nagykövetet eltántorítani találkozási szándékától. Nem akarta a bimbózó kapcsolatot eltiporni holmi akadékoskodással. Hagyta, hogy a magyar urak most az egyszer kedvükre konspirálhassanak.
A kaszinóban számos férfiú megjelent, kiknek rég emigrációban, avagy akasztófán lett volna a helyük a szabadságharcban elkövetett ténykedésükért. De vállalták a lebukás kockázatát is, csakhogy megnyerhessék maguknak a marsiakat.
A nagykövetet négylovas hintón hozták a kaszinóba. Szemrevaló, hetyke bajszú nyalka fiatalember volt, kalapban és sétapálcával lépett be a kaszinó nagytermébe. A jelenlévők felállva köszöntötték őt, megfigyelhették, hogy szemében öregemberekre jellemző tapasztalat lángol. Gróf Augusz Antal, a Pest vármegye főispánja üdvözölte a nagykövetet:
- Köszöntjük körünkben a méltóságos marsi nagykövet urat, reméljük kellemes volt az idevaló utazása. Miután őfelségét, I. Ferenc József Habsburg császárt, az osztrák trónörököst, Magyarország királyát is meglátogatta, fogalma lehet hazánk kínkeserves állapotjáról. Ez ügyben szeretne kegyelmeddel komissziónk diskurálni. Reméljük, hogy ügyünkben sikerül majd kedvező álláspontot megállapítanunk. Megkérek minden jelenlévőt, hogy foglaljon helyet, a tanácskozást ünnepélyesen megnyitom. – az emberek leültek faragott székeikre, mik egy hatalmas asztalt foglaltak körül. A vörös libériába öltözött cselédek bort szolgáltak fel, meggyújtották némelyik úr szivarját. A marsi nagykövet vette át a szót:
- Mint értesültem, önök szeretnének az országukon esett sérelem miatt reprezentálni, mit anno egy éve szenvedtek el a Habsburgoktól, és derékba törte függetlenségi törekvéseiket. Állításuk szerint egy összevont marsi-magyar haderő képes lenne lerázni az osztrák rabigát, minthogy az osztrákok is szövetséget kötöttek az oroszokkal. Konstatálom, az in flagranti találkozó ez ügyben fölösleges, hisz törvényeink tiltják a fegyveres beavatkozást más világok háborúiba. Még nem ismerjük egymást annyira, hogy értelme legyen bármiféle szövetségnek.
Báró Lovassy Károly, a pákozdi csata egyik huszárkapitánya vette át a szót, miközben kitüntetésektől teleaggatott mentéjében feszített:
- Mégis mekkora regimentet lehetne transzportálni kend léghajójával? Egy dandárnyi lovas katonát porcióval együtt elbír ez a masina? Megvennénk jó áron. Az Országos Honvédelmi Bizottmány kasszájából futná erre. Avagy bármit kérhetnek tőlünk a marsiak. Biztosítjuk a visszaútra elegendő szenet, újabb segítséget is hívhatnának.
- Szeretnék bizonyos fatális tévedéseket eloszlatni. – szólt a nagykövet – Az űrhajónk nem az önök által abszolvált Montgolfier technikával működik. A planéták légkörén kívül nem működne eme technika. Másrészt nem fosszilis tüzelőanyagokat használunk. Atomegyesítésen és hasításon alapuló energiatermelésünk van.
- Az atom oszthatatlan! – vágott közbe Toldy Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
- Ez egy tévedés, mi fejletlen ismereteikből fakad. Tévedés, mint az a tévhit, hogy marsiak vagyunk. A Marsnak nevezett planétán nincs élet.
- Lehetetlen! – mondta Toldy – Távcsöveink megfigyelték a csatornákat, mit a marslakók ástak ki!
- Az csak optikai csalódás volt. Tévedés az is, hogy a holdon tűzhányók vannak. A Föld mellékbolygóján nem fordul elő vulkanikus tevékenység.
- Mégis hány mérföldre van az önök planétája? – kérdezte Jókai Mór, a márciusi ifjak egyike, a népszerű író.
- Mérföldekben nem praktikus a távolság mérése. Egy alapegysége az űrbéli mértékünknek több milliárdszorosa a földi mérföldnek.
- Akkor hogyan tudtak ilyen messzire utazni?
- Kvantum térhajlításos technikát alkalmazunk.
A szivarfüstjükbe burkolózó nemesemberek hitetlenkedve néztek össze. Deák Ferenc, a filozófus politikus a következőket javallotta:
- Ha minden kötél szakad, a kapcsolatunk lehet békés jellegű is, nincs szükség háborús kereskedelemre. Vásárolhatunk önöktől egyéb űrbéli javakat, erdélyi bányáink bőségesen termelik az aranyat. Ezzel együtt közvetíteném Széchenyi István barátom kérését a döblingeni szanatóriumból: a földi lovakat keresztezhetnénk az önök bolygóján lévőkkel, erősebb egyedeket létrehozva.
- Az aranyat mi nem használjuk pénznek. A monetarizmus fogalma ismeretlen a galaktikus birodalomban. És lovaink sincsenek. Evolúciós fejlődésünk más utakon járt. Én is csak egy klónozott formát vettem fel, hogy a földiek elfogadjanak. Igazi manifesztációm visszataszító lenne a primitív emberek számára… – Nagy felhördülést váltottak ki a nagykövet szavai.
- Méghogy mi primitívek? – kiáltott fel a kiöregedett párbajhős és szabadságharcos, Behenczy Gábor - Román kecskepásztorokhoz akar hasonlítani minket? Arcátlan csirkefogó! Szemtelen kófic! Ha nem lenne más ország követe, már duellumra hívtam volna ki!
- Megkérem Behenczy urat, méltóztassék moderálni magát! –monda haragosan Augusz gróf - Per amorem Dei! Kegyelmed makacssága miatt elhalasztanánk a nagy lehetőségünket!
- Nincs itt semmiféle lehetőség. –mondta a nagykövet –Az önök társadalmi szintje jóval a mienk alatt van. Nálunk nincsenek egyeduralkodók és totalitárius rendszerek. A háborút évmilliók óta kinőttük. Az önök tudományos ismeretei sehol sincsenek a mienkéhez képest. Azért jöttünk ide, hogy felemeljük önöket, és kivezessük a civilizációs gyermekbetegségből.
- Igaza van, népeink csak tanulhatnak egymástól. – szólt Hám János esztergomi érsek. – Hittérítőket küldhetünk majd az önök világába, hogy megtanulják tisztelni Jézus Krisztust és a Mindenható Atyaistent.
- Nincs szükségünk egy kétezer éve élt vallási vezető tanításaira. A kereszténység csak egy egyszerű misztériumvallás. Mi sokkal többet tudunk a világ teremtéséről!
Az érsek elkezdett kereszteket hányni és e szavakat mondta:
- Uram bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél. A keresztség szentségében majd ő is megtalálja az igaz utat. A katolikus anyaszentegyház már sokféle pogányt magába fogadott, őt sem zárja ki.
- Érsek úr, arra nem méltóztatott gondolni, hogy a nagykövet úr esetleg a kálvinista hitet választaná? – kérdezte a főispán
Az idegen lény nem várta meg a választ. Fölöslegesnek érezte a további ittlétet. Elteleportált a helyszínről, az urak nagy megdöbbenésére. Percekig csak nagy csönd uralkodott a teremben, mit Deák Ferenc tört meg:
- Ezer ördög és pokol, a Habsburg házassági ajánlatról még nem is beszéltünk!
Ha körülötted mindenki másban hisz, mint amiben te, attól még lehet, hogy a te valóságod a reálisabb.
