Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:
- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.
- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.
- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért
nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.
Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára.

A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és nagyon elhanyagoltnak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol
megszólította a fodrászát:
- Tudja, mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!
- Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász.
- Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét.
- Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az ember ott, látja?
- Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! - válaszolt a mester. Tehetek én arról, hogy az ember nem jön be hozzám?

- Hát ez az! - bólintott rá a vendég.
- Éppen erről van szó! Isten is létezik, de tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt, és úgy élnek, ahogyan élnek?

 A boldogság azoknak van fenntartva, akik hajlandók boldogok lenni, dacára a körülményeiknek.

 Erőt kértem az úrtól, és Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam és gondokat adott, amelyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam - de gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot - de Isten veszélyt adott, amit legyőztem az Ő akaratával.
Óhajtottam, hogy szeretni tudjak - és kaptam az úrtól bajba jutott embereket, akiken segítsek.
Semmit sem kaptam, amit kértem - de mindent megkaptam, amire szükségem van.

 Az embernek önmaga az egyetlen ellenfele. Az egyetlen igazi ellenfél a lelkedben lakozik. Az ember ereje nem az izmaiban rejlik, hanem a szívében. Biztos, hogy mindenkivel vele születik valamennyi bátorság. Erre szükség van a túléléshez. De a szív, ami benned dobog, csak akkor erősödik, ha folyton edzed. Életveszélyen kívül nem számít igazán, ha kudarcot vallasz. A jellem igazi próbája az, hogyan reagál az ember a kudarcra. A kudarc hasznos dolog lehet, de csak akkor, ha utána sokkal szívósabban, sokkal elszántabban próbálkozol újra. Egészen addig, amíg nem sikerül.

 Egy ateista leesett a szikláról. Zuhanás közben azonban elkapta egy kis fa ágát. Miközben ott lógott a felette lévő ég és az ezer lábnyi mélységben lévő sziklák között, látta, hogy nem lesz sokáig ereje kapaszkodni. Ekkor azonban eszébe jutott valami:
- Isten! - kiáltotta torka szakadtából.
Csend. Semmi válasz.
- Isten! - kiáltotta még egyszer. - Ha létezel, ments meg, és én megígérem, hogy hinni fogok benned, és másokat is a te hitedre fogok tanítani.
Ismét csak csend. Már majdnem elengedte az ágat kétségbeesésében, amikor egy hatalmas hang dörgött végig a völgyön:
- Mindegyik ezt mondja, amikor bajban van.
- Nem, Istenem, nem! - kiáltotta most már reménykedve. - Én nem olyan vagyok, mint a többiek. Látod, hallván a hangodat, én már el is kezdtem hinni benned. Most már csak szabadíts ki innen, és hirdetni fogom nevedet az egész földön.
- Na jól van - mondta a hang. - Megmentelek, engedd el azt az ágat.
- Hogy elengedjem az ágat? - kiáltotta tébolyultan az ember. - Hát azt hiszed, hogy megőrültem?                                                <Anthony de Mello: Szárnyalás>

 Egy ember egy társaságban elmondott egy viccet. Mindenki őrülten nevetett a poénon. Utána a férfi újra elmondta a viccet. Most már kevesebben nevetettek. Újra és újra elmondta a viccet, míg végül mindenki unottan reagált a csattanóra.
 Akkor megkérdezte: - Nem tudtok újra és újra nevetni ugyanazon a viccen, akkor miért tudtok ugyanazokon a dolgokon siránkozni örökkön-örökké?

 "Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."                                         /Albert Einstein/

 Volt egyszer egy versenybéka. Ezt a versenybékát megtanították arra, hogy ugorjon egyet, amikor a gazdája azt kiáltja, hogy "Ugorj!" Beállították az okot és az okozatot. A béka minden egyes alkalommal ugrott egyet, amikor a gazdája azt kiáltotta: "Ugorj!"

Aztán egy kísérletet végeztek és azt a kérdést tették fel, hogy "Mi történne, ha levágnánk a béka lábát?" És így is tettek. A főnök kiáltott, hogy "Ugorj!" de a béka nem csinált semmit. Csak ült. Lábak nélkül.

 Ezek után minden tudományos folyóirat dicsérte a kísérletet és azt írták, meggyőzően bizonyították, hogy "ha béka lábát eltávolítják, azzal a béka megsüketül."

                                                                                                        /Kryon/

"A Szeretet: Teljes megnyílás, és odafordulás a másik ember felé... viszonzásvárás, feltételszabás, és személyválogatás nélkül. Az összes többi létező felé."
                                                                   Váradi Tibor - Félelem, hit, gyógyulás.

 Lassú víz, partot mos

 Az ÚT próbatételei 3. rész.

 Két évvel ezelőtt hallottam egy hawaii-i terapeutáról, aki egy teljes osztálynyi közveszélyes őrültet gyógyított meg anélkül, hogy valaha találkozott volna bármelyikükkel. A pszichológus egy-egy beteg kórlapjának tanulmányozása után önmagában kereste, hogy hogyan teremtette annak a személynek a betegségét. Ahogy önmaga gyógyult, úgy gyógyult a beteg is.

Amikor először hallottam ezt a történetet, azt gondoltam, ez valami városi legenda. Hogy gyógyíthatna valaki embereket önmaga gyógyításával? Hogy lenne képes akár a legjobb öngyógyító mester közveszélyes őrülteken segíteni? Kellően értelmetlen és logikátlan volt, úgyhogy nem törődtem a sztorival.
Egy évvel később viszont újra az utamba került a történet.

Azt hallottam, hogy a terapeuta egy Hawaiiban ismert gyógyító módszert, a ho'oponopono-t használja. Soha nem hallottam róla, mégsem tudtam kiverni a fejemből. Ha ez az egész történet igaz, mindent tudni akarok róla! A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek. Azt hiszem, a legtöbb ember így gondolkodik a teljes felelősségről. A saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, nem azért, amit mások tesznek.

A hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len, aki azokat a szellemi fogyatékosokat meggyógyította egy egészen új perspektívából tanította meg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta munkásságának teljes történetét.

Elmagyarázta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a közveszélyes őrülteket tartották, veszélyes hely volt: a pszichológusok havonta váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak. A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes.

Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott!!!
Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is. 
"Néhány hónap elteltével - mesélte Dr. Len - a korábban szigorúan lekötözött betegek szabadon sétálhattak; másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni."
"A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek, plusz mindenki bejárt dolgozni. Mára az osztály bezárták."

Ez volt az a pillanat, amikor feltettem az egymillió dollárt érő kérdést: "Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?"
"Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette."
Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden - csupán mert az életedben jelen van - a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed.

Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenni azért, amit mondok vagy teszek, egy dolog. Azért is felelni, amit bárki más mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik.

De mégis, az igazság az, hogyha felvállalod a felelősséget az életedért, azaz mindenért amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz, vagy bárhogyan megtapasztalsz - az a te felelősséged, mivel jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy a terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit tapasztalsz és esetleg nem tetszik - orvosolhatsz.

Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán a te belső kivetítéseid. A probléma nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magadat kell megváltoztatnod.

Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni, pláne elfogadni vagy éppenséggel így élni. Ujjal mutogatni sokkal könnyebb, mint ez az egész teljes felelősség dolog, de ahogy Dr. Lennel beszélgettem, lassan rájöttem, hogy számára és a ho'oponopono szerint a gyógyítás nem jelent mást, mint önmagunk szeretetét.
"Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, akár egy közveszélyes őrültet is, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta."
Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csinált egészen pontosan, amikor azokat a kórlapokat tanulmányozta.

"Nem tettem mást, csak folyamatosan ismételtem, hogy "Bocsáss meg!" és "Szeretlek!" - újra és újra."
"Ennyi?"
"Ennyi."

Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is.
Hadd magyarázzam el, hogy is működik ez: egy napon valaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősen felbosszantott. Korábban megnéztem volna magamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagy elkezdtem volna veszekedni azzal, a levél küldőjével.
Most viszont úgy döntöttem, kipróbálom Dr. Len módszerét. Némán mondogattam magamban:
"Bocsáss meg! Szeretlek!"

Nem intéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csak megidéztem magamban a szeretetet, hogy meggyógyítsa bennem azt, ami ezt a külső körülményt okozta.

Egy órán belül újabb levél jött ugyanattól az embertől: bocsánatot kért korábbi soraiért. Pedig nem tettem semmit, ami ezt kieszközölte volna, még csak nem is válaszoltam neki. Mégis, azzal, hogy azt mondtam "Szeretlek!", valahogy meggyógyítottam azt a részemet, ami őt teremtette.

Elég az hozzá, hogy ha bármit is javítani akarsz az életedben, csupán egyetlen hely létezik, amit meg kell, hogy vizsgálj: saját magad.
És amikor befelé figyelsz, FIGYELJ SZERETETTEL!

MERT TE VAGY AZ, KI KEZEDBE VEHETED VILÁGOD FORMÁLÁSÁT HA TUDATOSAN FIGYELSZ ÉS A SZERETETRE TÖREKSZEL.

Egy kisfiú megállás nélkül vakarta a fejét. Egy nap ránézett az apja, és megkérdezte:

- Meg tudlak tanítani hátra szaltót csinálni!
- Hogyan csináljam?
- Felugrasz a levegőbe, ott csinálsz egy gyors hátra bukfencet, és leérkezel a lábadra. <TGB>

A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által. <Osvát Ernő>

Meghalt egy öregasszony, és az angyalok a bírói szék elé vitték. Az életét tanulmányozva azonban a bíró egyetlen jótékony cselekedetet sem talált, kivéve azt a répát, amit egyszer egy éhező koldusnak adott.
A szeretet egyetlen cselekedetének azonban akkora hatalma van, hogy azt határozták, abba a répába kapaszkodva vigyék az asszonyt az égbe. Be is hozták a répát, és odaadták neki. Abban a pillanatban, hogy az asszony kézbe vette, a répa emelkedni kezdett, mintha egy láthatatlan szál húzta volna, és az asszonyt is az ég felé emelte.
Hanem ekkor megjelent egy koldus. Megragadta az asszony köpenyének a szegélyét, és ő is az asszonnyal együtt emelkedett. Egy harmadik személy elkapta a koldus lábát, és ő is emelkedni kezdett. Hamarosan már az emberek hosszú sora emelkedett az ég felé a répa által. És bármennyire is hihetetlennek tűnt, az asszony semmit sem érzett a belé kapaszkodó embereknek a súlyából, valójában nem is látta őket, hisz az égre nézett.
Egyre magasabbra emelkedtek, és már majdnem a mennyei kapuknál voltak. Ekkor az asszony letekintett, hogy még egyszer lássa a földet, és meglátta az emberek hosszú sorát maga mögött.
Az asszony méltatlankodni kezdett. Kezével erélyesen suhintott egyet, miközben azt kiáltotta:
- Le! Le veletek! Ez az én répám!
Erélyes mozdulatához azonban elengedte egy pillanatra a répát, és mindannyian visszazuhantak.

A földön minden gonoszságnak csak egyetlen oka van: "Ez az enyém!"
<Anthony de Mello: Szárnyalás>

 Egy tanítvány egyszer így panaszkodott:
- Mester, miért nem feded fel soha történeteid értelmét?
- Mit szólnál ahhoz – felelte a mester -, ha valaki gyümölccsel kínálna, de megrágná, mielőtt odaadja neked? <forrás>

 Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezárt szobákat vagy az idegen nyelven írott titokzatos könyveket. Ne kutass olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent. Élj hát most a kérdéseknek! S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre. Rainer Maria Rilke

A szegény ember egyetlen lova, mellyel kis földjét művelte, megszökött. Az egész falu sajnálta, hogy milyen rossz dolog történt vele. Az egyetlen jószága elhagyta.
- Jó dolog, rossz dolog? Ki tudja… – mondta a szegény ember.

Egyszer csak hazatért a lova, és a falu nagy csodálkozására több vadlovat is hozott magával. A falu népe irigykedett, hogy milyen jó dolog történt a paraszttal.
- Jó dolog, rossz dolog? Ki tudja… – mondta ő.

A fia megpróbálta betörni a vadlovakat. Az egyik ló ledobta a hátáról, és a fiúnak csúnyán eltört a lába. Az emberek sajnálták a szegény embert, milyen rossz dolog történt a fiával.
- Jó dolog, rossz dolog? Ki tudja… – mondta ő.

Egy napon katonák jöttek a faluba. Minden életerős férfit elvittek a háborúba. A szegény ember nyomorék fia alkalmatlan volt katonának. Irigykedett is a falu, hogy az ő fia otthon maradt.
...

Dr. Domján László szerint. <f>

Minden igazság három stádiumon megy keresztül:
Először kinevetik,
Majd erőteljesen ellenzik
Végül pedig mint maguktól értetődő dolgokat fogadják el őket. (Arthur Schopenhauer)

Az igazi öröm a szív mélyéből fakad; abból a feltétel nélküli szeretetből, amely bizalommal fogadja a jót és a rosszat is, mert tudja, hogy úgyis minden a javára válik. (Simon András)

Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a Lélek által megszólaljon benned az üzenet, melyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr. (Simon András)

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment. Minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit  tudott teljesíteni... A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

  Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.

Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a SZERETET.

1. Az egészség: belső béke. Következésképpen gyógyulni annyi, mint megszabadulni a félelemtől. Ha azt tűzzük ki célul, hogy a testet változtatjuk meg, akkor megfeledkezünk arról: egyetlen célunk a belső béke megteremtése.
2. Létezésünk lényege a szeretet. A szeretetnek pusztán anyagi ok nem lehet akadálya. Ennélfogva hiszünk abban, hogy a tudatnak nincsenek korlátai, nem létezik lehetetlen, és elvileg minden betegség megfordítható. És mivel a szeretet örök, a halálra sem kell félelemmel tekinteni.
3. Adni annyi, mint kapni. Ha figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy adjunk, hogy eggyé váljunk a többiekkel, akkor a félelem megszűnik, és mi képesek leszünk elfogadni a gyógyítást önmagunk számára.
4. Minden tudat összefügg. Következésképpen minden gyógyítás öngyógyítás. Belső békénk magától átsugárzik a többiekre, ha önmagunk számára már sikerült elfogadnunk.
5. Más idő nem létezik, csak a MOST!. A fájdalom, a bánat, a depresszió, a bűntudat és a félelem összes többi formája eltűnik, ha a tudat a pillanat szeretetére és békéjére koncentrál.
6. Döntéseinket úgy hozzuk, hogy a bennünk élő békevágyra hallgatunk. Nincs jó vagy rossz viselkedés. Az egyetlen érvényes döntés a félelem és a szeretet közötti választás.
7. Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás. Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket megszabadítjuk a félelemtől. Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban, békében, szeretetben való gyarapodásra.
Dr. Gerald G. Jampolsky: A SZERETET TANÍTÁSA - CSAK SZERETETRE TANÍTS - Az attitudinális gyógyítás hét alapelve

1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. - AZ NINCS
FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős.

3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.

4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

A gyertya semmit sem veszít azzal, ha lángra lobbant egy másik gyertyát is. (Alfred Souza)

Nem csüggedtem el, mert minden elvétett rossz próbálkozás egy újabb lépés előre. (Thomas Edison)

Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni. (Henry Van Dyke)

   Első csengetés: Miről szól az életünk? Az a dolgunk, hogy tanuljunk, mert a tudás révén Istenhez válunk hasonlatossá. Ezután adjuk tovább a tudásunkat és segítsünk másokat! A testünk csupán hordozó eszköz, arra az időre szól, amíg itt tartózkodunk. A lelkünk, tudatunk örökkévaló. Mi döntjük el mikor, hová, milyen céllal akarunk visszatérni, de úgy is dönthetünk, hogy nem térünk vissza, hanem szellemi alakunkat megtartjuk és maradunk. Különböző szakaszokon megyünk keresztül: kiégett állapotban érkezünk, majd megújulási-, döntési- és tanulási szakaszok váltják egymást. Fejlődésünkben nincs megállás, ha átlépünk a spirituális síkra ott is folytatódik tovább. Életünk nem véletlenszerű, hanem gondosan megtervezett folyamatok szolgálják tanulásunk célját. A tanulás a test halálával nem ér véget, több tudati szintet is megjárunk. Újra átélünk minden találkozásunkat, érzéseinket, mert így értjük meg, hogy milyen hatást gyakoroltunk mások életére. Ez ad magyarázatot jelen életünkben lévő kapcsolatainkra, egy-egy emberhez fűződő viszonyunkra. A tudatosság és a megértés hatalmas gyógyító erő. Hét sík létezik, amelyen át kell haladnunk. Az egyik az átváltozás síkja. Itt dől el, hogy mit hozunk magunkkal a következő életünkbe.

   Második csengetés: VISSZATÉRÉS Mi választjuk meg, mikor lépünk át a fizikai síkra, mikor hagyjuk el. Tudjuk, mikor végeztük el a feladatunkat, amiért idejöttünk. Semmi sem véletlen, mi választjuk meg a családunkat, a körülményeket. A sors egyet jelent az általunk megtervezett dráma cselekményével. (A nevelőszülőket ugyanúgy maga választja meg az ember.)

   Harmadik csengetés: KARMA ÉS TANULNI VALÓK  Vannak adósságaink, amelyeket törlesztenünk kell. Sok élet  következik addig, amíg eleget teszünk minden megállapodásunknak,  és minden adósságot megfizetünk. A karma lehetőség a tanulásra, a  szeretet és a megbocsátás gyakorlására. A karma a megbékélésre való  lehetőség is, hogy megkövessük azokat, akiket a múltban valamivel  megbántottunk. Téves elmélet, hogy a karma lényege a bűnhődés.  Felelősek vagyunk tetteinkért. Semmi nem merül feledésbe, semmi  nem marad ki a tanulás során. Minden változatot meg kell tanulnunk,  meg kell tapasztalnunk. Ezért tökéletes igazságszolgáltatás a karma.  Ittlétünk célja a tanulás, nem a szenvedés. Ha már megtanultuk a  leckét, nincs szükség további szenvedésre, Isteni kegyelmet is  kaphatunk, ami felülírhatja a karmát.

   Negyedik csengetés: SZERETET A KAPCSOLATOKBAN  A tudás egy részét húsból-vérből való testben kell elsajátítani, érezni  kell a szenvedést. A lélek viszont nem szenved, megújul. Olyan  pozitív dolgokat kell megtanulnunk pl: szeretet, erőszakmentesség,  bizalom, együttérzés, jótékonyság, megbocsátás, remény, tudatosság,  és le kellene vetnünk magunkról olyanokat, mint pl: harag, előítélet,  kapzsiság, gőg, erőszak, félelem, gyűlölet, önzés és bujaság. Ezeket a  leckéket elsősorban a kapcsolatainkban tudjuk megtanulni. Minden  értékes, ami úgy segít, hogy nem árt senki másnak. Tanuljunk a  tapasztalatainkból, vessük el az elavult hiteinket, gondolatainkat. A  boldogság belülről fakad. Nem függ külső tényezőktől, másoktól.  Akinek boldogsága más emberektől, eseményektől függ, az nagyon  sebezhetővé válik. Ne ragaszkodjunk a tárgyainkhoz, mert amikor elmegyünk innen semmit sem vihetünk magunkkal, csak a tudásunkat.  Sokkal fontosabb az, hogy másokkal hogyan viselkedtünk, mint az, hogy milyen vagyont gyűjtöttünk. A kapcsolataink ápolásához szeretetre van szükség. Válasszuk le magunkról a negatív érzéseinket.   Szánjunk időt és energiát a társunkra, teljes tudatunkkal forduljunk felé, adjunk neki tiszteletet, figyeljünk rá, ha hozzánk beszél. Ez legyen igaz másokra is. A kapcsolat eleven, csak az ITT és MOSTban létezik, nem a múlthoz tartozik. A lélekkel teli kapcsolatok adják az élet igazi örömét. Az emberek lehetnek veszélyesek, a szeretet nem. A szívünkből nyilvánuljunk meg, ne az agyunkból. Meg kell ismernünk az egész képet ahhoz, hogy valakinek a cselekedetét megítélhessük. Segítsük a másikat, de kerüljük a függőségeket. Ne fosszunk meg senkit az önbizalmától, pénzétől, ne hozzuk függő helyzetbe, ne alázzuk meg! Mindnyájan Isten képére lettünk teremtve, alapvető vonásunk a szeretet, a békesség és a harmónia, de az együttérzés, a gyengédség és a gondoskodás is velünk született. Ezeket már nem kell tanulnunk, hanem el kell engednünk a negatív gondolatainkat, a haragot. Ennek a gyökere az ítélkezésben van, arra szolgál, hogy másra rávetítsük a félelmeinket, de szeretettel ez is eloszlatható.

   Ötödik csengetés: ELENGEDNI A FÉLELMET Valahányszor érzelmi fenyegetettségben érezzük magunkat, falakat építünk magunk köré. Félünk, hogy bántalom ér, elutasítanak, kiközösítenek. Sajnos a falaink jobban kínoznak minket, mint ami ellen emeltük őket. Elzárnak minket, becsukják a szívünket, elfedik érzelmeinket. Nem hozhatjuk felszínre a problémáinkat, nem gyógyulhatunk. Tedd fel a kérdést magadnak: Mit veszíthetek? Mi a legrosszabb, ami történhet? Megfelel nekem, ha életem végéig így élek? Mért félek vállalni az ésszerű kockázatot? A falhoz képest valóban olyan nagy a kockázat? Engedd, hogy a falaid ledőljenek! ítélkezés, kritika, bűntudat nélkül vizsgáld meg mi rejlik mögöttük! Mi elől védelmezed magad? Mit tehetsz, hogy felszámold a félelmet? Miként lehetsz ismét egész?

  Hatodik csengetés: SPIRITUÁLIS HÁZUNK BIZTONSÁGA  Spirituális házunkat magunk ácsoljuk! Hány kalapácsra van szükség,  hogy felépüljön? A ház minősége számít, nem a kalapácsok száma.  Túl sok időt töltünk azzal, hogy gyűjtjük a kalapácsokat, így nem  marad időnk a ház építésére! Lehet, hogy biológiai családunk nem ért  meg minket, elutasítanak vagy akár kegyetlenül bánnak velünk. Nem  kötelességünk eltűrni az embertelen bánásmódot, nem létezik ilyen  karmikus kötelezettség. Ez az illető szabad akaratából fakad. Soha  senki ezt nem érdemli meg. Akadnak viszont életünk során olyanok,  akik törődnek velünk, segítenek és megértenek minket, a spirituális  értékrendszerük egyezik a miénkkel. Belőlük áll a spirituális  családunk, akik végül fontosabbá válhatnak a számunkra. Lelki  rokonainkra mindig számíthatunk.

   Hetedik csengetés: A GYÓGYÍTÓ MEGÉRTÉS  A szeretettel együtt jár a megértés, a megértéssel a türelem. Régi  traumákra ez hozhat gyógyulást. Az elme mély rétegei nincsenek  alárendelve a tér és az idő szokásos körülményeinek, ezért átírhatóak.  Nagy távlatból, sokévi szenvedés után is mélyreható gyógyulás  következhet be. A megértés megnyitja az ablakot, amelyen át a  szeretet szelíden elfújja a kételyeket, a szorongást, felfrissíti a lelket és  ápolja a kapcsolatainkat.

   Nyolcadik csengetés: A BOLDOGSÁG KULCSA A boldogság kulcsa, hogy emlékezzünk arra, hogy lelkek vagyunk, halhatatlanok. A Föld nevű iskolának a különleges sajátossága, hogy arra tanít bennünket, hogy a pénz, a hatalom, a tekintély, az anyagi javak, a vagyontárgyak meg a kényelmet szolgáló eszközök rendkívül fontosak, sőt olykor életcéllá lépnek elő. Azt a tanulságot sulykolja belénk, hogy a boldogság attól függ, hogy mások szeretnek vagy tisztelnek-e bennünket, hogy egyedül lenni maga a nyomorúság.   A valóságban viszont halhatatlan lelkek vagyunk, nem eshet bajunk,  az energia tengerében sohasem szakadunk el szeretteinktől,  lélektársainktól és lélekcsaládunktól. Sosem vagyunk egyedül, őrző  szellemeink útmutatása állandóan kísér minket. Amikor ráébredünk az  igazságra, értékrendünk átalakul, végre megtaláljuk a békét, a  boldogságot. Úgyis csak a szellem kincseit őrizhetjük meg, ami nem a  hatalomból, a hírnévből fakad, hanem egyedül a szeretetből. A  boldogság odabenn keletkezik, nem kívülről költözik belénk. Nem  tükre annak, hogy mások mit tartanak rólunk. Az irigység megmérgezi  e lelket. Emlékezzünk tehát: Célunk az ébredés!

   Kilencedik csengetés; TUDATOSSÁG  Mielőtt továbblépnél vess számot önmagaddal, mert különben  továbbviszed őket a következőéletedbe! Csak mi szabadíthatjuk meg  Önmagunkat a fizikai világban ránk tapadt rossz szokásainktól, ezt a  Mesterek nem tehetik meg helyettünk.  Csak ha már elég erős vagy  ahhoz, hogy a külső problémáidon úrrá légy, akkor hagyhatod el őket  a következő életeidből. Ébredjünk fel hát, lépjünk ki a megszokott  kerékvágásból, mert álmunkban megöregszünk!  A jelenben éljünk, ne  a múltban. A múltnak vége van, vonjuk le a tanulságot és lépjünk  tovább! A jövő még nincs itt. Készítsünk terveket, de ne aggódjunk!  Az aggodalom csak emészti az energiát!  HA NEM ÉLITEK ÁT A JELENT, ELMERÜLTÖK A MÚLTBAN  VAGY SZORONGTOK A JÖVŐ MIATT, AKKOR NAGY  SZÍVFÁJDALMAT ÉS BÁNATOT OKOZTOK MAGATOKNAK!

   Tizedik csengetés: A SZERETET VÁLASZ MINDENRE A szeretet nem elvont fogalom, valóságos energia, mégpedig olyan, amelyet megteremthetsz és fenntarthatsz önmagadban. Érezd, és ha érzed, engedd, hogy megnyilvánuljon! Aki szeret, az nem fél.   A szeretet eloszlatja a félelmet! A szeretet minden energiát magába  foglal, ezért a szeretet minden. A megváltást a szeretet hozza, nem a  szenvedés. Ha szívünk túlcsordul a szeretettől és eléri a többi embert,  akkor vagyunk benne a megváltás folyamatában. Teljesítjük, és ezáltal  felszámoljuk  karmikus adósságainkat. Visszatérünk a szeretet  legfelső fokára- Istenhez. Ne várjunk viszonzást, a jutalom a  cselekvésben rejlik. Ha valaki úgy cselekszik, hogy nem vár érte  viszonzást, az az önzetlen cselekvés. Az a feladatunk, hogy kitágítsuk  érzelmeink határát, hogy magukba foglaljanak minden eleven lényt, az  egész természetet! Mindennek egyensúlyban kell lennie. A  természetben egyensúly uralkodik, az állatok harmóniában élnek, csak  az emberek nem tanulták ezt meg. Ők folyamatosan pusztítják  önmagukat, egymást és a természetet. Nincs harmónia, nincs rendszer  abban, amit tesznek. Fogadjuk el a feladatot, legyünk mi a bolygó  megvilágosodott lényei és mentsük meg a világot! Mindennap  tegyünk apró jócselekedeteket, bánjunk kedvesen valakivel anélkül,  hogy várnánk  érte viszonzást. Az emberek erőt meríthetnek ezekből az  apró gesztusokból és a védekező merevség, a félelem, felolvad a  szeretet melegében.

   Tizenegyedik csengetés: AZ ERŐSZAK ÉS GYŰLÖLET  Az erőszak sokkal több annál, hogy az emberek fizikai fájdalmat  okoznak egymásnak. Saját problémáinkat néha úgy oldjuk meg, hogy  a másik embert intézzük el erőszakkal. Ha szeretettel és együttérzéssel  fordulunk azokhoz, akik látszólag különböznek tőlünk, legyőzzük  félelmeinket, ennek a helyét a szeretet foglalja el. Túljutunk az  erőszakon és azonosulunk sorsukkal. Nem az azonosságot keressük, hanem a különbözőségekre összpontosítunk. Nincs jogunk véget vetni mások életének! Ha élni hagyjuk őket súlyosabb lesz a megtorlás, amikor átlépve a másik dimenzióba, szembe kell nézniük magukkal, cselekedeteikkel és jóvá kell tenniük, amit elkövettek.

   Tizenkettedik csengetés: GYÓGYÍTÓK, TANÍTÓK  Meg kell osztanunk a tudásunkat a többi emberrel, tanítók és tanulók  vagyunk egyidejűleg. Akik nagyobb tudással tértek vissza, keresik  azokat, akiknek szükségük van a fejlődésre és segítenek nekik.  Természetesen elsősorban azokhoz vonzódunk, akiknek a rezgése  olyan, mint a miénk, de meg kell tanulnunk, hogy ne csak velük  foglalkozzunk. Bölcs tanítók járnak köztünk, akik megmutatják az  utat, de sajnos sok a hamis próféta is. Figyeljünk a belső hangra:  igaznak érezzük a tanításokat, együttérzésre, erőszakmentességre,  szeretetre tanít, egyenlőnek mutat-e minden embert, minden  csoportot?  Szól-e arról, hogy senki sem különb a másiknál, hogy egy  csónakban  evezünk? Elmondja-e: hogy utat tud mutatni, de nem képes  senkit eljuttatni a spirituális kiteljesedésig, mert annak belül kell  végbemenni, hogy az ajtót megmutathatja, de belépni rajta már  mindenkinek magának kell, mert a hazafelé vezető út benső út? Nem  követnünk  kell Sai babát, hanem Sai babává kell válnunk!  Idővel megvilágosodik előttünk minden, addig azonban meg kell a  kapott tudást emészteni. Soha ne fogadjunk el semmilyen elméletet  sem anélkül, hogy ösztönös bölcsességünkkel megvizsgáltuk volna.  Ne a gurukat keressük, inkább találjuk meg önmagunkat!!

   Tizenharmadik csengetés: HALADJUK MEG ÖNMAGUNKAT  Szívünk ismeri a boldogsághoz, belső békéhez vezető utat: ima és meditáció. A meditáció segít lecsendesíteni az elmét, a tudatunkat betöltő állandó lármát. A csendben az ember megfigyelővé válik, függetlenedik és végül magasabb tudati  szintre emelkedik, tudatosodik ismét, hogy mi a fontos és mi nem.

   Tizennegyedik csengetés: ISTEN ÉS VALLÁS Sok Isten van, mert Isten benne van mindenkiben. Vallás csak egy van: A SZERETET !

    MESTEREK üzeneteiből (Brian Weiss) származnak ezek a  gondolatok, amik olyan magvak, amelyek mindnyájunkban benne  rejlenek, és életünk során igyekszünk virágokká fejleszteni őket.  Ezek az idézetek csengettyűk, amelyek visszavezetnek minket a  tudatosságunkhoz. Emlékeztetnek arra, hogy elménknek fontos  dolgokkal kell foglalkoznia: szeretettel, békével, örök élettel,  spiritualitással és félre kell tenni a lényegtelen tételeket: félelem,  gyűlölet, erőszak, ego, büszkeség és anyagi dolgok. Mindannyian egy  csónakban evezünk és a látóhatáron viharfelhők tornyosulnak.  Világunkat látszólag az erőszak és az ostobaság uralja, de becsülnünk  kell egymást, mindenkiben megtalálni a jót és a szépet, hiszen  ugyanazon anyagból: LÉLEK-ből vagyunk. Egyetlen igazság van, de  azt sokféle módon lehet megközelíteni. Ez nem jelenti azt, hogy  valamelyik tanító jobb lenne a többinél vagy a módszere, filozófiája  magasabb rendű, hanem egyszerűen csak más. Mindenki számára az a jó, amelyik működik. Amelyik számomra nem működik, az még  valaki más számára nagyon jó lehet. Mindannyian ugyanoda tartunk,  az irány számít és nem a sebesség. A fejlődés nem mindig egyenes  vonalú. Lehet valaki a jótékonyság és együttérzés terén igen fejlett, de  a harag és türelem területén újonc. Fontos, hogy ne ítéljük meg  magunkat, de másoknak se engedjük, hogy így tegyenek, akkor el tudjuk kerülni a csalódást. Néha gödörbe kerülünk, elbotlunk az élet kátyújában, időnként magával sodor minket a gőg, az irigység vagy a bizonytalanság. Emberek vagyunk, és nem éppen türelmes faja az élővilágnak. A megvilágosodás lassú és fáradságos folyamat, ami elkötelezettséget és fegyelmet követel -de nem baj, ha néha lazítunk.

Tudattérkép

A Világon semmit sem kell lerombolnod, hogy boldog légy - csak a tudatod határait!

-Ami viszont felvet egy másik kérdést: miért nem javítod meg a világot,  hogy ne jusson a pokolra?
-Miért nem javítod meg te?
-Nincs meg hozzá a hatalmam.
-Képtelenség. Neked minden hatalmad és képességed adott, hogy  akár ebben a pillanatban világszerte véget vess az éhezésnek, vagy ebben a pillanatban meggyógyíts minden betegséget. Mit szólnál hozzá,  ha azt mondanám, hogy az orvosi szakma visszatart gyógymódokat, elveti az úgynevezett alternatív orvosságok alkalmazását, mert fenyegetettnek érzi a "gyógyászati" szakma egészét? És ha azt mondanám,  hogy a világ kormányzatai nem akarnak véget vetni az éhezésnek? Elhinnéd?
-Keserves ügy Ismerem ezt a populista nézetet, de nem tudom elhinni,  hogy valóban igaz. Egyetlen orvos sem utasíthat el gyógyszereket. Egyetlen  politikus sem akarhatja, hogy meghaljon a népe.
-Nem is az egyes orvosokról van szó, az igaz. Nem bizonyos politikusokról, az is igaz. A testületek és az intézmények érzik veszélyeztetve magukat, és harcolnak minden, a befolyásukat, a hatalmukat, a terjeszkedésüket megrendíthető tényező ellen, olykor nagyon kifinomult,  esetenként alig felfedezhető eszközökkel, gyakran szinte észrevétlenül  - ám kétségbevonhatatlanul. Mert azoknak az intézményeknek és testületeknek ez túlélés kérdése. Hogy egy nagyon egyszerű és nyilvánvaló példát mondjak, a nyugati orvosok elvetik a keleti gyógyászati módszereket, mert ha elfogadnák, akkor azzal beismernék, hogy másféle  módon is el lehet érni a gyógyulást - az pedig megrendíthetné az egész  intézményrendszert.
Rosszindulatról azonban szó sincs. A szakma - az intézmény, a testület - nem azért teszi ezt, mert gonosz. Hanem mert retteg.
Minden támadás segélykiáltás.
-Ezt a Csodálatos gyógyulásokban olvastam.
-Tudom. Én tettem bele.
-Atyaúristen...! Bocs. Neked aztán mindenre van válaszod.
-Igaz is, éppen csak elkezdtük megválaszolni a kérdéseidet. Ott tartottunk, hogy miként siklott félre az életed. Hogy miként lódulhatna  meg. Én a teremtés folyamatát fejtegettem.
-Igen, és állandóan félbeszakítlak.
-Semmi baj, csak térjünk vissza, mert feltétlenül el kell mondanom  valami fontosat.
Az élet teremtés, nem felfedezés.
Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt  tálalni szokták neked -, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül,  hogy a tudatában lennél.
Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.
1 / Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
2   / Isten a teremtő.
3 / Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test,  szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.
4 / A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered.  Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.
5 / Minden teremtés a gondolattal kezdődik ("Az Atyától ered").  Azután minden teremtést a szó mozgat meg ("Kérjetek és megadatik  néktek"). Minden teremtés a tettben teljesül ki ("És az ige testté lett, és  lakozék miközöttünk").
6 / Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten  teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik  szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a  valóságodban.
7 / A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a  tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata ("meggyógyulsz a hited által"). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó,  veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.
8 / A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az  előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem  egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre  tudja, hogy a tett végrehajtatott.
9 / Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz,  vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy  elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld ("az Istenit!"), mert azzal önmagadat becsmérled.
10 / Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz  örömtelinek, akkor áldd meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új  szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed; követni fog  az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: "Én vagyok  az élet és az út, kövessetek engem!"
Így kell megvalósítani Isten akaratát, "miként a mennyben, azonképp a földön is".
-Ha ez ennyire egyszerű, ha mindössze erre a tíz lépésre van szükségünk,  akkor miért nem történik meg oly sokunk esetében?
-Mindannyiótok esetében pontosan így történik. Néhányan tudatosan  alkalmazzák ezt a "rendszert", teljes tudatossággal, míg mások tudattalanul használják, anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, amit cselekednek.
Egyesek közületek éberen járkálnak, míg mások alvajárók. Ám  mindannyian megteremtitek a valóságotokat- teremtitek, nem felfedezitek! -, annak az erőnek a segítségével, amellyel Én ajándékoztalak  meg benneteket, és annak a folyamatnak a segítségével, amelyet az  imént ecseteltem.
Ha tehát az a kérdésed, hogy mikor fog "meglódulni" az életed, hát  megadtam rá a választ.
Mindenekelőtt légy tisztában vele, hogy miként gondolkozol az életedről. Gondold el, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, és minek  akarsz a birtokába kerülni. Gyakran gondolkozz el mindezen, egészen  addig, amíg teljesen tisztán nem látod magad előtt. Amikor már kidolgoztál minden részletet, akkor ne gondolj semmi másra! Eszedbe ne  jusson más lehetőség!
Vess ki az elmédből minden negatív gondolatot! Számolj le a borúlátással! Szabadulj meg a kétségeidtől! Vesd el a félelmeidet! Fegyelmezd meg az elmédet, hogy szilárdan kitartson az eredeti teremtő gondolat mellett.
Amikor világosak és állhatatosak a gondolataid, adj hangot nekik,  mint igazságoknak. Kiáltsd ki őket fennhangon. Használd a hatalom  szavát, mely megidézi a teremtés erőit: Vagyok! És jelentsd ki másoknak is. A "Vagyok" a leghatalmasabb teremtő kinyilatkoztatás a mindenségben. Bármit gondolsz, bármit mondasz, a "Vagyok" parancsa  után mindez mozgásba lendül, előidézi és elhozza hozzád a kívánt tapasztalatokat.
A mindenség nem ismer más működési módot. Nem jár más utat. A  mindenség kénytelen válaszolni a "Vagyok"-ra, mint a palack dzsinnje. <forrás>

Hatalmi harcok típusai: szegény én, zárkózott, vallató, megfélemlítő.

A szegény én: a szegény én drámájának átlátszó stratégiája, h. kibillentsen egyensúlyunkból, és bűntudatot vagy kételyt ébresztve bennünk, elvonja energiánkat.
Ha magunkra vállaljuk ezt a bűntudatot, akkor az ő személyével kezdjük látni a világot. Amint ez bekövetkezik, az illető megérzi, h. energiánk hozzáadódik az övéhez, és ettől biztosabbnak érzi magát.
Ha valaki elmeséli, milyen rettenetes dolgok történtek vele, esetleg utalva rá, hogy mindezért te vagy a felelős, és érzékelteti, hogy ha nem vagy hajlandó segíteni, akkor ezek a szörnyűségek tovább folytatódnak – ez az ember a lehető legpasszívabb szinten igyekszik manipulálni.
A megfélemlítők hozzák létre a szegény én szerepét vállalókat.

Kezelése: ha a szegén énnek energiát adunk, és úgy döntöttünk, hogy szembenézünk a hatalmi drámával, a következő lépés az legyen, h. megnevezzük magát a játszmát - vagyis az éppen zajló hatalmi drámát tesszük a beszélgetés tárgyává.
A tudattalan játszma nem folytatható tovább, ha a tudatosság szintjére emeljük, ha megbeszélés céljából kiterítjük az asztalon.
Ezt ilyesféle kijelentésekkel érhetjük el: “Tudod, az az érzésem, mintha azt akarnád, hogy szégyelljem magam.”
Fontos rávenni partnerünket, hogy figyeljen, és folytassa a beszélgetést.
Ez azonban csak akkor működhet, ha közben folyamatosan küldjük neki az energiát, amire szüksége van.

A zárkózott: ha a zárkózott energiakörébe kerülsz, akkor a beszélgetés során nem kapsz egyenes választ.
Beszélgetőpartnered távolságtartó, elhárító, válaszai talányosak.
Az ilyen ember állandóan ködös, titokzatos légkört teremt maga körül, és arra kényszerít, hogy energiát fektess olyan információ kicsikarásába, amelyet normális beszélgetésbe csak úgy mellékesen szokás elejteni.
A zárkózott számára ez a magatartás a manipuláció eszköze, amellyel igyekszik becsalogatni, de távol is tartani magától.
A zárkózott gyerekkorában valószínűleg nem tudta másokkal megosztani érzéseit, gondolatait.
A zárkózott feltehetőleg olyan környezetben nevelkedett, amelyben kénytelen volt homályosan fogalmazni, de közben meg kellett találni a módját, hogy magára vonja a figyelmet.
A zárkózott azt tartja, h. a világ olyan emberekkel van tele, akikre nem szabad bizalmas információt bízni.
Úgy érzi, az információt később ellene fordíthatják, v. bírálat érheti miatta.
A zárkózottak hozzák létre a vallatót, a vallatók pedig zárkózottá teszik az embert.

Kezelése: ha szeretet és energiát adunk, ahelyett, hogy magunk is védekezésre rendelkeznénk be, azzal enyhítjük a manipuláció folytatására irányuló tudattalan késztetést.
Ha ez sikerült, akkor újra elkezdhetjük azzal, h. megnevezzük a játszmát, és a drámát tudatossá tesszük – azáltal, hogy megbeszéljük.

A vallató: manipulációs stratégiája abból áll, h. másokat bírálva szerzi meg energiájukat.
A vallatót arról ismerheted meg, hogy ha a közelében vagy, úgy érzed: állandóan figyel. Az a benyomásod, h. szerinte nem ütöd meg a mértéket, nem vagy képes kézben tartani az életedet.
A vallató ilyeneket mond: “Tudod, a te beosztásodban már nem kellene ilyen holmikban járnod”, v. “Látom, a rendcsinálás nem erős oldalad.”
Minden megfelel, ha a bírálat kibillent egyensúlyunkból, és elbizonytalanít.
A vallató célja az, hogy mások életében egyszerre legyen uralkodó és ítélőbíró, hogy a vele való kapcsolatban a többi ember azonnal az ő világképét fogadja el helyesnek, s ezáltal folyamatosan áramoljon felé az energia.
A vallató azt tartja, hogy a világban nincs rend és biztonság, ezért kell neki állandóan figyelnie és helyesbítenie mások viselkedését, hozzáállását.
A legtöbb vallató olyan családban nevelkedett, ahol a szülők v. egyáltalán nem voltak jelen, v. ha jelen voltak is, nem figyeltek rá eléggé.
Az energiahiány bizonytalan ürességet okozott, a vallató ezért az egyetlen lehetséges módon szerzett magának figyelmet és energiát: folyamatosan elégedetlenkedett, bírálta hozzátartozóit.
Ha vki finoman alkalmazza az agressziót, pl. úgy, hogy folyton hibákat talál a másikban, és ezzel az energia megszerzése érdekében fokozatosan aláássa az önbizalmát, akkor az illető vallató.
A vallató állandóan nyüzsög , kérdezősködik, hibát talál a távolságtartó, megközelíthetetlen emberekben, hogy felhívja magára a figyelmüket, megszerezze az energiájukat.
A zárkózottak hozzák létre a vallatót, a vallatók pedig zárkózottá teszik az embert.

Kezelése: ne helyezkedjünk védekező álláspontra, és miközben kifejtjük, hogy úgy érezzük, állandóan figyel, folyton a hibát keresi bennünk, azalatt is küldjünk neki szeretetet, energiát.
Tanuljunk meg ilyen, egyáltalán nem bántó mondatokat fogalmazni: “Én a helyedben nem járnék ilyen kopott gumikkal”, v. “Velem is előfordult, h. kiléptem a munkahelyemről mielőtt találtam volna másikat, de meg is bántam.”

A megfélemlítő: ha ilyen ember energiaterébe kerülsz, úgy érzed magad, mint akiből kiszivattyúzták az energiát, de a kényelmetlen érzés ennél tovább is tovább terjed: az az érzésed támad, hogy nem vagy biztonságban, sőt talán kifejezetten veszélyes helyzetbe kerültél.
Előadhatja, h. másokat hogyan “intézett el”, esetleg, hogy haragjának nagyobb nyomatékot adjon, kárt tehet a berendezésben, v. tárgyakat kezdhet hajigálni.
A megfélemlítő olyan világot lát, amelyben értelmetlen erőszak és rosszindulat uralkodik.
Ebben a világban az ember elszigetelten, magányosan él, ahol senkiben sem bízhat meg és senkire sem számíthat – ezek az előfeltevések pedig újra és újra igazolják önmagukat a megfélemlítő életében.
Ha pl. valaki szóval v. tettleg megfenyeget téged, akkor kénytelen leszel figyelni rá, és ezáltal energiát adni neki, nehogy valami rossz, valami kellemetlen történjék veled.
Aki megfenyegetett, ezzel a cselekedetével a legagresszívabb típusú hatalmi drámába vont be.
A megfélemlítők hozzák létre a szegény én szerepét vállalókat, v. pedig, ha ez nem sikerül, az újabb megfélemlítőket.

Kezelése: a legtöbb esetben az a leghelyesebb, ha távol tartjuk magunkat tőle.
Az ilyen egyénnel akkor lehet sikert elérni, ha fokozni tudjuk a biztonságérzetét, támogató energiát adunk neki, és tudata felszínére hozzuk drámájának valódi jellegét. <forrás>

- Hogyan különböztessük meg az igazi misztikust a hamistól? - kérdezték a tanít­ványok, akiket roppant érdekelt a mágia.

- Hogyan különböztetitek meg azt, aki valóban alszik, attól, aki csak tetteti az al­vást? - kérdezte a Mester.

- Az lehetetlen. Csak az tudja, aki tetteti az alvást. A Mester mosolygott. Később meg azt mondta:

- Az alvást mímelő ember félrevezethet másokat, de magát nem. Sajnos, a hamis misztikus másokat és magát is becsaphatja.

Anthony de Mello : A csend szava - Egy perc bölcsesség

A Szeretet küldöttei sosem hagynak el, éppen akkor állnak melletted, amikor a legnagyobb szükséged van a segítségükre.

Ha szeretet érzek A szívedben, Miként láthatok csúfságot Az arcodon?

Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot

Csak egy dolog van, ami mindig volt,
Ami van, és ami örökké lesz.
Ez a dolog a szeretet:
A szeretet, amely teremtett
A szeretet, amely táplál
A szeretet, amely fenntartja
Isten világegyetemét

Uram, csak egyetlen dolgot taníts meg nekem: Hogyan szeressem a világot úgy, ahogyan Te szeretsz engem.

Az úr 1850-edik esztendejét írtuk a kalendáriumban. Már elmúltak az Európát lángba borító forradalmak, nem maradt más utánuk csak rom, és társadalmi kilátástalanság. A függetlenségüket kivívni próbáló nemzetek újból kénytelenek voltak fejet hajtani a zsarnokok akaratának. Még javában tartott a terror, és a megtorlások időszaka. Rosszabbra is fordulhattak volna a dolgok, de a királyok figyelmét ekkor elvonta valami, ami eddig példátlan volt az emberi történelemben.

A nagyvárosok egein hatalmas léggömbök jelentek meg, árnyékot vetve az évszázados emlékművekre. Csendesek voltak, nem keltettek zajt, mint az eddig megszokott emberi gépezetek. Csak álltak ott némán, napokon keresztül. A világ tudósai egyöntetűen eldöntötték, hogy kik vezették ide eme hatalmas masinériákat: a marslakók. Úgy döntöttek marsi birodalmukban, ideje lesz meglátogatni a szomszédos planétán élő testvéreiket.

Minden városban hatalmas csinnadrattával fogadták a marsi delegációkat. Bécsben őfelsége Ferenc József császár személyesen üdvözölte a kis bárkán leereszkedő marsi nagykövetet. Palotájába vitette a marslakót, ahol ceremóniát rendeztek a nagy találkozás örömére. A földi fényképészek megörökítették, ahogy az uralkodó baráti jobbot nyújt az idegennek. Ezt közönséges földi emberrel szinte sohasem tette meg, látszott, hogy az égi követet egyenrangúnak tartotta. A hírek szerint felajánlotta, hogy egyik gyermekét összeházasítja a marsi trónörökössel.

Ezzel egyidőben a többi marsi követek is tiszteletüket tették a világ uralkodóinak. Párizsban III. Napóleon fogadta az ottani léghajó követét, Londonban Viktória királynő tette ugyanezt. Az Amerikai Egyesült Államokban Taylor elnökkel konzultáltak az idegenek.

Már hónapok óta folyt az idegenekkel való diskurzus, mikor a Habsburgok által szolgasorba döntött hazánkra is figyelmet fordítottak. Maga a Bécsben is megjelent nagykövet jött el tiszteletét tenni Pest városában. A hivatalos ceremónia után, mit a keszthelyi Festetics kastélyban rendeztek meg, a magyar emberek egy kisebb csoportjával is kontaktusba lépett.

A találkozó majdnemhogy titkos volt, már amennyire titokban lehet tartani ez ilyen horderejű eseményt. Csak a legszemfülesebb császári spiclik puhatolhatták ki, hogy kik vettek részt a pesti úri kaszinóban megrendezett konspiráción.

A magyar főurak célja nyilvánvaló volt: marsi segítséget akartak kérni a Szabadságharc folytatásához. A császár tisztában volt ezzel, mégsem merte a marsi nagykövetet eltántorítani találkozási szándékától. Nem akarta a bimbózó kapcsolatot eltiporni holmi akadékoskodással. Hagyta, hogy a magyar urak most az egyszer kedvükre konspirálhassanak.

A kaszinóban számos férfiú megjelent, kiknek rég emigrációban, avagy akasztófán lett volna a helyük a szabadságharcban elkövetett ténykedésükért. De vállalták a lebukás kockázatát is, csakhogy megnyerhessék maguknak a marsiakat.

A nagykövetet négylovas hintón hozták a kaszinóba. Szemrevaló, hetyke bajszú nyalka fiatalember volt, kalapban és sétapálcával lépett be a kaszinó nagytermébe. A jelenlévők felállva köszöntötték őt, megfigyelhették, hogy szemében öregemberekre jellemző tapasztalat lángol. Gróf Augusz Antal, a Pest vármegye főispánja üdvözölte a nagykövetet:

- Köszöntjük körünkben a méltóságos marsi nagykövet urat, reméljük kellemes volt az idevaló utazása. Miután őfelségét, I. Ferenc József Habsburg császárt, az osztrák trónörököst, Magyarország királyát is meglátogatta, fogalma lehet hazánk kínkeserves állapotjáról. Ez ügyben szeretne kegyelmeddel komissziónk diskurálni. Reméljük, hogy ügyünkben sikerül majd kedvező álláspontot megállapítanunk. Megkérek minden jelenlévőt, hogy foglaljon helyet, a tanácskozást ünnepélyesen megnyitom. – az emberek leültek faragott székeikre, mik egy hatalmas asztalt foglaltak körül. A vörös libériába öltözött cselédek bort szolgáltak fel, meggyújtották némelyik úr szivarját. A marsi nagykövet vette át a szót:

 - Mint értesültem, önök szeretnének az országukon esett sérelem miatt reprezentálni, mit anno egy éve szenvedtek el a Habsburgoktól, és derékba törte függetlenségi törekvéseiket. Állításuk szerint egy összevont marsi-magyar haderő képes lenne lerázni az osztrák rabigát, minthogy az osztrákok is szövetséget kötöttek az oroszokkal. Konstatálom, az in flagranti találkozó ez ügyben fölösleges, hisz törvényeink tiltják a fegyveres beavatkozást más világok háborúiba. Még nem ismerjük egymást annyira, hogy értelme legyen bármiféle szövetségnek.

            Báró Lovassy Károly, a pákozdi csata egyik huszárkapitánya vette át a szót, miközben kitüntetésektől teleaggatott mentéjében feszített:

-         Mégis mekkora regimentet lehetne transzportálni kend léghajójával? Egy dandárnyi lovas katonát porcióval együtt elbír ez a masina? Megvennénk jó áron. Az Országos Honvédelmi Bizottmány kasszájából futná erre. Avagy bármit kérhetnek tőlünk a marsiak. Biztosítjuk a visszaútra elegendő szenet, újabb segítséget is hívhatnának.

-         Szeretnék bizonyos fatális tévedéseket eloszlatni. – szólt a nagykövet – Az űrhajónk nem az önök által abszolvált Montgolfier technikával működik. A planéták légkörén kívül nem működne eme technika. Másrészt nem fosszilis tüzelőanyagokat használunk. Atomegyesítésen és hasításon alapuló energiatermelésünk van.

-         Az atom oszthatatlan! – vágott közbe Toldy Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

-         Ez egy tévedés, mi fejletlen ismereteikből fakad. Tévedés, mint az a tévhit, hogy marsiak vagyunk. A Marsnak nevezett planétán nincs élet.

-         Lehetetlen! – mondta Toldy – Távcsöveink megfigyelték a csatornákat, mit a marslakók ástak ki!

-         Az csak optikai csalódás volt. Tévedés az is, hogy a holdon tűzhányók vannak. A Föld mellékbolygóján nem fordul elő vulkanikus tevékenység.

-         Mégis hány mérföldre van az önök planétája? – kérdezte Jókai Mór, a márciusi ifjak egyike, a népszerű író.

-         Mérföldekben nem praktikus a távolság mérése. Egy alapegysége az űrbéli mértékünknek több milliárdszorosa a földi mérföldnek.

-         Akkor hogyan tudtak ilyen messzire utazni?

-         Kvantum térhajlításos technikát alkalmazunk.

A szivarfüstjükbe burkolózó nemesemberek hitetlenkedve néztek össze. Deák Ferenc, a filozófus politikus a következőket javallotta:

 - Ha minden kötél szakad, a kapcsolatunk lehet békés jellegű is, nincs szükség háborús kereskedelemre. Vásárolhatunk önöktől egyéb űrbéli javakat, erdélyi bányáink bőségesen termelik az aranyat. Ezzel együtt közvetíteném Széchenyi István barátom kérését a döblingeni szanatóriumból: a földi lovakat keresztezhetnénk az önök bolygóján lévőkkel, erősebb egyedeket létrehozva.

 - Az aranyat mi nem használjuk pénznek. A monetarizmus fogalma ismeretlen a galaktikus birodalomban. És lovaink sincsenek. Evolúciós fejlődésünk más utakon járt. Én is csak egy klónozott formát vettem fel, hogy a földiek elfogadjanak. Igazi manifesztációm visszataszító lenne a primitív emberek számára… – Nagy felhördülést váltottak ki a nagykövet szavai.

 - Méghogy mi primitívek? – kiáltott fel a kiöregedett párbajhős és szabadságharcos, Behenczy Gábor - Román kecskepásztorokhoz akar hasonlítani minket? Arcátlan csirkefogó! Szemtelen kófic! Ha nem lenne más ország követe, már duellumra hívtam volna ki!

 - Megkérem Behenczy urat, méltóztassék moderálni magát! –monda haragosan Augusz gróf -  Per amorem Dei! Kegyelmed makacssága miatt elhalasztanánk a nagy lehetőségünket!

 - Nincs itt semmiféle lehetőség. –mondta a nagykövet –Az önök társadalmi szintje jóval a mienk alatt van. Nálunk nincsenek egyeduralkodók és totalitárius rendszerek. A háborút évmilliók óta kinőttük. Az önök tudományos ismeretei sehol sincsenek a mienkéhez képest. Azért jöttünk ide, hogy felemeljük önöket, és kivezessük a civilizációs gyermekbetegségből.

  - Igaza van, népeink csak tanulhatnak egymástól. – szólt Hám János esztergomi érsek. – Hittérítőket küldhetünk majd az önök világába, hogy megtanulják tisztelni Jézus Krisztust és a Mindenható Atyaistent.

 - Nincs szükségünk egy kétezer éve élt vallási vezető tanításaira. A kereszténység csak egy egyszerű misztériumvallás. Mi sokkal többet tudunk a világ teremtéséről!     

            Az érsek elkezdett kereszteket hányni és e szavakat mondta:

-         Uram bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél. A keresztség szentségében majd ő is megtalálja az igaz utat. A katolikus anyaszentegyház már sokféle pogányt magába fogadott, őt sem zárja ki.

-         Érsek úr, arra nem méltóztatott gondolni, hogy a nagykövet úr esetleg a kálvinista hitet választaná? – kérdezte a főispán

Az idegen lény nem várta meg a választ. Fölöslegesnek érezte a további ittlétet. Elteleportált a helyszínről, az urak nagy megdöbbenésére. Percekig csak nagy csönd uralkodott a teremben, mit Deák Ferenc tört meg:

 - Ezer ördög és pokol, a Habsburg házassági ajánlatról még nem is beszéltünk!

Alulim, szo, 2010-06-26 19:31

Ha körülötted mindenki másban hisz, mint amiben te, attól még lehet, hogy a te valóságod a reálisabb.

A félelem

Ne féljetek attól, ami az elkövetkezendő időben vár rátok, ez egy csodálatos folyamat része., de csupán a kezdet. A változás, ami az emberiség evolúciójában bekövetkezik szükségszerű. Egy természetes folyamat része. A Föld egy élő entitás, ő is változik úgy, mint minden körülöttetek. A Földnek nem hagytatok más kiutat, csak azt, hogy drasztikusan megváltoztassa magát. Ez nem baj, mert a folyamat jó irányba halad. Lehetett volna tragikusabb is.

Szeretném, ha megértenétek ennek a folyamatnak a lényegét: Isten bennetek van, a részei vagytok. Ez a kijelentés, most ellentmondásnak tűnik, de mégsem az. Fogjátok fel az elkövetkezendő eseményeket úgy, mint a saját Isteni megnyilvánulásotokat. Ha úgy tetszik, a lelketek döntött így, mert elég volt az elme uralmából. Hogy mi vár rátok pontosan?

 

Elmondom általánosságban, de ezt személyenként másként fogjátok megélni. Az egész folyamat, amin a föld átmegy, drasztikus változás lesz, ennek a folyamatnak a megélése az adott személytől függ. Mit értek ez alatt?

 Ha az adott személy Istenre bízza magát, átadja magát neki, nem érheti különösebb baj. Aki viszont csak az elméjére hagyatkozik, az kétségbe fog esni, talán az őrületig is eljut, mivel az elme ezt az élményt nem képes befogadni, feldolgozni. Azért mert ezek a dolgok az elme határain túl vannak jóval. Tudom, hogy e sorok olvasása közben, sokan félnek közületek., de csupán az elme fél. Az elme nem tud mit kezdeni ezekkel a változásokkal, mert valójában itt a lélek emelkedéséről van szó. Rezgésszint emelkedésről, ha úgy tetszik. Ki, minek nevezi. De még ennél is jóval többről.

 Szeretlek Titeket!

 Ezért kérlek, bízzatok Swami szavaiban. Fontos, hogy az elkövetkezendő időkben mindenki nyíljon meg Isten felé, a saját vallása szerinti Isten felé. Ez nagyban meg fogja könnyíteni a változást. A 2010 és 2011-es évek alatt is törekedni kell mindenkinek, arra hogy ezeket a változásokat önmagában befogadja. Tudomásul kell vennetek, hogy ezek a spirituális változások, már most is folyamatban vannak. Nem lesz egy hirtelen BUMM! Az csak úgy tűnik, valójában már hosszú évek óta tart ez a folyamat, csak eddig nem volt látható a világot felületesen szemlélők számára. Valójában ezzel a spirituális változással a tudósaitok sincsenek tisztában. Ők csak azt "érzékelik" ebből, ami fizikailag mérhető. Egyszóval, a változás már elkezdődött bennetek. Isten mindig segíteni fog a hozzá fordulókon. Isten válaszol, ha kérdezed. Ahhoz viszont meg kell nyílnotok Isten felé a szívetekben, hogy a válaszait meghalljátok. Mindenkinek magának kell kifejlesztenie ezt a képességet önmagában. Mert ez a legjobb út ahhoz, és a legkönnyebb is, hogy a jövőben segítsen átvészelni a változásokat. Istenbe nem fogtok csalódni, ő mindig készen áll segíteni nektek.

 Nem kell mást tennetek, mint az Alapvető Emberi Értékek szerint élni. Elmondok most néhány praktikus dolgot a jövő kezeléséhez: Először is a legfontosabb, hogy NE FÉLJETEK! Mivel mint már mondtam, csupán az elme fél az ismeretlentől. Az elme különben is olyan, hogy szereti a biztonságot, az állandóságot, erre törekszik. A probléma csupán az, hogy ezzel kergeti az embert a boldogtalanság felé, mivel a világ pontosan a folyamatos változásról szól. Ezért van annyi emberben diszharmónia, aki csupán az elméje szerint éli az életét.

Kedveseim!

Az elmétek azért van, hogy ebben a fizikai világban segítsen eligazodni, technikai tudásra alkalmas csupán. A mély, spirituális igazságokat nem képes befogadni. Olyan világ következik el, ahol nem sok helye lesz az elméteknek. Ezért hívom fel többször a figyelmeteket arra, hogy nyíljatok meg Isten felé. A szív, vagyis a lelketek szava lesz a döntő. A másik alapigazság az, hogy ti a lélek vagytok. A fizikai test csupán egy kis részetek, a lelketek korlátlan terjedelmű, ha így lehet fogalmazni. Nincs formája, mindenbe benne van. Valójában egy nagy lélek halmaz alkotja a világmindenséget, ami ugyanúgy rezonál, mint Isten, nincs más anyag csak Isten. Tehát ezért vagytok ti is Isten részei. Minden EGY Kedveseim.

Nincs mitől félnetek, Isten nem akarja önmagát elpusztítani. Egyáltalán nem, felemelni szeretne titeket magához. Ez a célja minden életnek a Földön, minden létező és létezni vágyó a fizikai világotokra figyel most. Az, ami történik veletek az eljövendő időszakban, tudom, hogy sokak számára nehéz lesz, de csak azoknak, akik nem értik meg, hogy kik ők. Ha elzárkóztok a legfelsőbb igazságtól, akkor az elmétek csapdájában maradtok örökre. Ha azt mondod egy csalogánynak, hogy ő csupán egy katicabogár, és ezért nem tud énekelni, ő a lelke mélyén mindig dalra akar fakadni. Ilyen az ember is. Ha azt mondod ez embernek, hogy te csupán egy hús és csonthalmaz vagy, akkor őt a saját lényegétől fosztod meg, és ezzel boldogtalanná teszed őt. Ennél nagyobb rabszolgaság nincs. Az évezredek során ezt a tudást szándékosan elvették az emberektől, mert csak így tudták őket irányítani. Azok, akik gonosz erőket használtak, a szeretet energiája helyett. Elvették az ember igazi identitását, és mára már arra sem emlékeztek, Drágáim, hogy kik vagytok! Isten ezért segít most nektek azzal, hogy megváltoztatja a Föld Anyát, aki kemény vajúdáson megy át. Óvjátok Őt, mert szüksége van rátok. Minden egyes ember együttérzésére, és szeretetére vágyik. A gyermekei vagytok ti is emberek! Nagyon sokat segíthettek neki a változásban, mert újjá kell születnie. Újra létrehozni önmagát. Először ő változik, aztán minden élő, akit a hátán hord.

Az emberiség számára a legfontosabb tudnivalókat elmondtam. És Istenbe bízz, add át magad neki. Ígérem, vigyázni fog rátok!

A konkrét fizikai események a következők lesznek:

2010.-ben ami várható: Az egész világban észrevehető lesz a pánik érzése. Azok az szervezetek akik eddig nyíltan, vagy titokban uralták a világot, elbizonytalanodnak egyre jobban. Mivel nem úgy alakulnak a dolgok, (jó értelembe véve) ahogy ők ezt szeretnék. Sem a gazdaság, sem semmi egyéb. Ez is Isten akarata. Ez úgy hat az átlagemberre, hogy rémhíreket hall, különböző pénzügyi megszorításokat találnak majd ki. Ez országonként változni fog, számtalan variációban. Próbálnak még több pénzt kisajtolni az emberekből. Mert Ők félnek. A világ anyagi bázisai meginognak. Az emberek viszont fellázadnak sok helyen, mert már nincs miből adni, és mindenki egyre jobban a szabadságra törekszik. A lélek hangja felkiált! Elárulom most előre, hogy bármit akarnak tenni ezek a hatalmak, nincs értelme. Nincs értelme az újabb és újabb adók kivetésének, a törlesztő részletek emelésének, és a még számtalan megszorító intézkednek. Egy-két hónapig működhet a gazdasági rendszer, de aztán egyre nehezebben megy a szekér, és minden felbomlik. Elérkezik a gazdasági világkáosz.

 Kedveseim, ez ne érintsen titeket lélekben. Tudom, hogy most sokan azt fogják kérdezni, hogy rendben, de mi lesz a munkahelyemmel, mit fogunk enni stb.? Megértem az aggodalmatokat, ezért Swami megint csak azt mondja, hogy ne féljetek. Nem fogtok éhen halni, ennek nem lenne értelme Isten tervében. Az, hogy a pénzvilág lassan összeomlik, és előtte egy óriási pánikot zúdítanak az emberiségre, ez bekövetkezik. De csak azokat az embereket fogja érinteni, akik partnerek lesznek ebben a pánikhangulatban. Isten maga a béke, aki a lelki utat választja, azt nem érinti meg ez a káosz, erről kezeskedem. Ez törvényszerű változás lesz.

MINDEN, AMI HAMIS ÖSSZEOMLIK. Ezért először a pénzvilág fog összeomlani. Ez szinte az egyik napról a másikra megtörténik majd hamarosan.

 Tudnotok kell, hogy a világban elegendő élelem van. Megtanuljátok majd megosztani egymással az élelmet, a gyógyszert és mindent, amire szükségetek van. Senki ne tartalékoljon magának ezekből, ha mások éheznek, vagy szükséget szenvednek bármiben. Egyek vagyunk, az emberiség egy nagycsalád, és ezt az utat kell követnetek ahhoz, hogy mindenki túlélhesse a nehéz időket. Az átalakulás, az újjáépítés kezdeti nehéz időszakát. Ettől a nehéz időszaktól ne féljetek, már számtalanszor kerültek az emberek olyan helyzetbe, amikor egymásra voltak utalva gazdag, és szegény. Mégsem tanultatok belőle, ezért vannak folyamatosan a háborúk. Az egyiknek még vége sincs, már kezditek a másikat.

 Ebben a két évben 2010 és 2011, nehezebb lesz az élet. Az anyagi dolgok miatt. Senki ne törekedjen anyagi javak gyűjtésére, mert felesleges időpocsékolás. Elég legyen annyi, hogy tisztességes körülmények között éljetek. Tartsátok tisztán a házatokat, egyetek tiszta táplálékot, és most ezt spirituális értelemben mondom. Mivel a tiszta táplálék azt jelenti, hogy ne egyetek húst, tojást sem lehetőleg. Meg kell tisztítani a testeteket a mérgektől, az agresszivitástól. Sokan nem veszik ezt komolyan, de higgyétek el fontos, hogy milyen táplálékot vesztek magatokhoz. Az étkezésetek csupán megszokás kérdése, álljatok át a tiszta táplálékokra gyümölcsöket, zöldségeket, gabonaféléket egyetek. Tejtermékeket is fogyaszthattok. Ne igyatok alkoholt, ne fogyasszatok kábítószert, vagy tudat módosító hatású gyógyszereket, ne dohányozzatok. Nincs ezekre szükségetek. Őrizzétek meg a tiszta tudatotokat. Maradjatok egészségesek, ezért vigyázzatok a testetekre. Ezért ezeket az ártalmas dolgokat adjátok fel a saját érdeketekben. Ezek nélkül lehet élni.

Csak így fogtok lelkileg fejlődni, és igen ez az út tele van lemondással. Az élvezeti cikkekről kell csak lemondanotok, és a betegségekről, amiket ezek a káros anyagok okoznak a szervezetetekben.

Minden tevékenységetekben lássátok meg Istent. Az élelemben, a vízben is. Mindent ilyen áhítattal fogadjatok. A testetek Isten háza ebben a fizikai világban, így gondoljatok rá, és így viseljétek gondját. Így nézzetek rá az embertársaitokra is. Tiszteljétek mindenkiben, és mindenben Isten megnyilvánulását. Ha ezt az utat követitek, béke lesz a Földön.

 Éljetek az Alapvető Emberi Értékek szerinti életet. Ne hazudjatok, ne ártsatok senkinek, osszátok meg másokkal azt, amitek van, tehát segítsetek a szükséget szenvedőknek. Itt nem csak pénzről van szó, hanem magáról a segítésről. Mindenki a tudásának megfelelően segítsen másoknak, ne az anyagi ellenszolgáltatás miatt tegyetek meg dolgokat. Sajnos ez a világ elfelejtett segíteni a másikon, csak úgy önzetlenül. Azért vannak, akik gyakorolják az önzetlen szolgálatot, a föld népességéhez mérten, csupán maroknyian vannak.

 Még egy fontos dolog: Szeretném, ha megértenétek, hogy ez a folyamat értetek van. Minden, ami a Földdel történik egy evolúciós ugrásnak is nevezhető. Megemelkedik a Föld rezgésszáma, és vele együtt a rajta élőké is. Ez is egy folyamat lesz. Ti úgy fogjátok megélni, mintha minden sokkal lágyabb lenne, finomabb ezután. Az emberek érzékenyebbé válnak. Ez a rezgésszám emelkedésének köszönhető. A lélek rezgése ez.

2012-ben várható az előkészületi szakasz vége, ha lehet így nevezni. Ezután lesz még néhány év, ami a dolog drasztikusabb részéhez tartozik. Aztán csend lesz, olyan értelemben, hogy olyan állóvíz. Azért nem mondok pontos dátumokat, mert az idő viszonylagos. A Maják is másként mérték az időt, mint ti. Amit most meg kell értenetek az, hogy ez a változás folyamatos lesz, és jelenleg is tart. Lesz néhány nap, amikor a föld mágneses tere miatt az időjárás is megváltozik. Különböző időjárási anomáliák lesznek, lehetnek olyan jelenségek is, ami nem megszokott. A nappal és az éjszaka ideje is eltolódik. Olyan lesz, mintha minden összezavarodna, tehát minden, amihez az ember viszonyította magát, felborulhat. Aztán minden helyre áll idővel. Sok ember lesz, aki kétségbe esik, pánik alakulhat ki azok között, akiknek nem lesz tudomása ezekről a folyamatokról. Ezért kérek mindenkit, hogy tájékozódjon, amennyire csak lehet. Készítse fel magát, és a családját ezekre a változásokra. Más értékrend szerint kell élni ezután, ez azért fontos, mert aki ezt nem teszi meg annak fájdalmas veszteségként fog tűnni ez a dolog. Akiket csupán az anyagi javak éltetnek, azok mindent elveszítenek majd. A pénznek nem lesz értéke, egy olyan világban, ami az EGY-SÉG-ről szól. Ebben a tudatállapotban fog élni az emberiség, valójában visszatérünk önmagunkhoz, visszakapjuk az elvesztett tudásunkat. Ez egy gyönyörű spirituális folyamat. Akik most ezen a földön élnek, nem véletlenül vannak itt. Mindenki azért született most meg, mert itt akart lenni a Föld átváltozásánál, és ennél az evolúciós ugrásnál. Ilyen esemény még nem volt spirituális értelemben, ezért olyan különleges dolog jelenleg itt élni a Földön. Szeretlek Titeket! A változásoktól ne féljetek, mert minden értetek van!

Sai Baba

Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz. Olykor a szülőknek tehetetlenül végig kell nézniük, hogy noha mély szeretettel szeretik, gyermekük másmilyenné válik, mint azt remélték. Talán beteg lesz, talán drogfüggő vagy tragikus öngyilkosságot követ el.
Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet mellett szükség van még valami másra is ahhoz, hogy a szeretet sikeres legyen. A szeretet rejtett Rendje az, aminek megértése és követése nélkülözhetetlen.
A Szeretet Rendje

A Szeretet kitölti a Rendet.
A Szeretet a víz, a Rend a kancsó.
A Rend a meder,
Mely engedi a Szeretetet áramolni.
A Rend és a Szeretet együttműködik:
Mint a melódia a harmóniához,
A Szeretet úgy kapcsolódik a Rendhez.
Ahogy a fülünket bántja a diszharmónia akkor is,
Ha tudjuk miért keletkezett,
Ugyanígy a lelkünk is nehezen igazodik
A Rend nélküli Szeretethez.
Néhányan azt hiszik, hogy a Rend
Vélemény, melyet
Szándékunk szerint változtathatunk.
De a Rend az, ami.
Akkor is működik, ha nem értjük.
Nem alkotjuk, csak felfedezzük.
Úgy értjük meg, mint a Jelentést és a Lelket:
a hatása által.

Sok ilyen rend rejtett, és nem figyelhetjük meg közvetlenül. Mélyen a lélekben működnek, és igyekszünk elhomályosítani őket a hiedelmeinkkel, a kifogásainkkal, a vágyainkkal vagy az aggodalmainkkal. Mélyen a lélekbe kell nyúlnunk, ha meg akarjuk érinteni a Szeretet Rendjeit.
Az élet elfogadása úgy, ahogy azt kaptuk

Azzal kezdeném, hogy mondok valamit a szülők és gyermekek közötti szeretetről a gyermekek nézőpontjából. Ezek a megfigyelések annyira lényegiek és nyilvánvalóak, hogy bizonytalan vagyok, hogy egyáltalán megemlítsem-e őket, mindazonáltal gyakran megfeledkezünk róluk.
Amikor a szülők életet adnak, akkor a legmélyebb harmóniában cselekednek emberségükkel, és úgy adják magukat szülőként a gyermekeiknek, ahogy ők vannak. Semmit nem tehetnek hozzá ahhoz, akik ők, és semmit nem vehetnek el ebből. Az apa és az anya, betetőzve egymás iránti szeretetüket, a gyermekeiknek önmaguk teljességét adják, úgy ahogy ők vannak.

A Szeretet Első Rendje tehát, hogy a gyermekek úgy kapják az életet, ahogy azt nekik adták. A gyermek nem hagyhat ki semmit abból az életből, amit kapott, és nem akarhatja, hogy az másmilyen legyen, megváltozzon.

Egy gyermek maga a szülei. A Szeretet, ha sikeres akar lenni, megköveteli, hogy a gyermek elismerje a szüleit azoknak, akik, félelem nélkül, és anélkül, hogy azt képzelné, hogy lehetnének más szülei is. Más szülőknek más gyermekei lennének. A mi szüleink az egyetlen lehetséges szülőpár a számunkra: illúzió azt képzelni, hogy más személyek is lehetnének.

Elismerni a szüleinket úgy, ahogy vannak, nagyon mély és alapvető mozdulat. Magában foglalja elkötelezettségünket az élet és a sors iránt, úgy ahogy azokat a szüleink nekünk adták; a korlátozottságokkal, melyekkel mindez együtt jár. A lehetőségekkel, melyeket kaptunk. A szenvedés, a családi balsors és bűnök nehézségeivel, a boldogsággal és a jó szerencsével, mindazzal, ami eljöhet.

Szüleinket elismerni úgy, ahogy ők vannak, vallásos cselekedet. Kifejezi készségünket arra, hogy feladjuk helytelen elvárásainkat, melyek meghaladják vagy alulmúlják azt, ami a szüleinktől kapott élet valójában.
Ez a vallásos elismerés messze túlmutat a szüleinken, és a szüleinket elismerve messze túl kell nézzünk rajtuk. Rajtuk keresztül megláthatjuk azt a hatalmas távlatot, ahonnan maga az élet jön el hozzánk, és meg kell hajtanunk fejünket az élet misztériuma előtt. Ha elismerjük szüleinket azoknak, akik, akkor az élet misztériumát fogadjuk el és alávetjük magunkat neki.

Ellenőrizheted ennek az elismerésnek a hatását a lelkeden, ha elképzeled, hogy mélyen meghajtod a fejed a szüleid előtt, és ezt mondod nekik: „Az élet, melyet adtatok, teljes értékében eljutott hozzám, azon a teljes áron, amibe ez nektek, és azon a teljes áron, amibe ez nekem került. Elfogadom mindazzal, ami vele jár, minden korlátozottságával és lehetőségével." Abban a pillanatban, hogy ezt a mondatot autentikusan kimondjuk, az életet és a szüleinket úgy fogadjuk el, amint azok vannak. A szív kinyílik. Bárki, aki megteszi ezt az elismerő lépést, teljesnek és békésnek érzi magát.

Hasonlítsd össze ezt az elismerést az ellenkezőjével: képzeld el magad, ahogy elfordulsz a szüleidtől és azt mondod: „Más szülőket akarok, nem tetszik az, amilyenek az enyémek." Micsoda illúzió! Mintha lehetséges volna, hogy önmagunk legyünk, és közben más szüleink legyenek. Azok, akik titokban ilyen mondatokat mondanak, elfordulnak az élettől, az élettől, ahogy az van, és üresnek, támasz nélkülinek érzik magukat, és nem találnak békét önmagukban.

Néhány ember fél, hogyha úgy veszi a szüleit, ahogy ők vannak, magára kell vennie szülei rossz oldalait is, és úgy viselkednek, mintha választhatnának, és az életnek csak azt a részét kellene elfogadniuk, melyet kedvelnek. Ha félünk attól, hogy átöleljük az élet egészét, a jó dolgokat is elveszítjük. Ha elismerjük szüleinket úgy, ahogy vannak, magunkhoz öleljük az élet teljességét, úgy, ahogy az van.
Különlegesség

Van még egy misztérium, nevezetesen az, hogy önmagunkat különlegesnek tapasztaljuk meg, hogy mindannyiunkban van valami megismételhetetlen személyes dolog, ami eltérő a szüleinktől. És ezt is el kell ismerni, legyen ez egyszerű vagy nehéz, jó vagy rossz.

Ha a világra és a saját életünkre tisztán tekintünk, azt látjuk, hogy minden, ami létezik és minden, amit teszünk, tartozik valamihez. Bármi, amit megtehetünk, vagy aminek a megtételét elutasíthatjuk, amiért dolgozunk, vagy amit ellenzünk, azért tesszük, mert egy nagyobb egészet szolgálunk vele, amit nem értünk.

Ha ezzel a nagyobb egésszel meghitt viszonyba kerülünk, akkor ezt a szolgálatot feladatként vagy hívásként tapasztaljuk, amelyhez nem tesz hozzá személyes teljesítményünk, legyen az bármilyen jó is, és személyes bűneink sem, legyenek azok bármilyen szörnyűek is. Ha így nézünk a világra, a szokásos különbségek lényegtelenné válnak. Én ezt az Azonosságnak hívnom.
Az Azonosság

A szellő könnyedén mozog és sugdos,
A vihar tombol és üvölt,
Mégis: azonos a szél,
Azonos az éneke.
Azonos a víz,
Amelyikben fürdünk, és amelyikben megfulladunk,
Amelyik hordoz, és amelyik eltemet.
Bármelyik élő használja,
Megőrzi és rombolja egymást,
Azonos az erő, amely vezérli őket.
Ez számít egyedül.
Kit szolgálnak a különbségek?

Így ezek az élet alapvető adottságai. Az egy adottság, hogy vannak szüleink, és hogy mi gyermekek vagyunk. És az is egy adottság, hogy van bennünk valami különlegesen személyes.
Elfogadni, amit a szüleink még adni tudnak

Amellett, hogy életet adtak nekünk, szüleink még más dolgokat is adnak. Etetnek, nevelnek, gondoznak, és még ennél is sokkal többet tesznek. A dolog akkor működik jól, ha a gyermekek úgy fogadják, amit kapnak, ahogy azt nekik adják. Mint szabály: a gyermekek eleget kapnak, ha el akarják fogadni azt, amit felkínálnak nekik.

Természetesen vannak kivételek, melyeket mind megértünk, de mint szabály igaz: amit a szülők a gyermekeiknek adnak, az elég. A gyermekek nem feltétlenül kapnak meg mindent, amit akarnak, nem teljesül minden álmuk, de a szabály érvényes: a gyermekek eleget kapnak.

A szeretet rendjével összhangban van az, ha a gyermek azt mondja: „Nagyon sokat adtál nekem, és ez elég. Én ezt nagyra becsülve és szeretettel elfogadom". Az a gyermek, amelyik így érez, telítettnek és sikeresnek érzi magát, nem számít, hogy korábban mi történt. Az ilyen gyermek képes azt mondani: „a többi dolgomról majd magam gondoskodom". És ez szintén gyönyörű tapasztalat. És akkor a gyermek hozzáteheti: „Most már békében elhagylak."

Ezeknek a mondatoknak a hatása nagyon mélyre hatol. A gyermekek visszakapják szüleiket, a szülők gyermeküket. Ugyanakkor pedig elválnak egymástól és függetlenek lesznek. A szülők teljesítették feladatukat, a gyermekek pedig szabaddá válnak, hogy a saját életüket éljék úgy, hogy közben tisztelik szüleiket, mégsem függenek tőlük.

De érezd meg, hogy mi történik a lélekben, ha elképzeled, hogy a gyermek azt mondja szüleinek: „Amit adtál nekem, először is, nem a megfelelő dolog volt, másodszor pedig nem volt elég. Még tartozol nekem." Mit kapnak a gyermekek a szülőktől, ha így éreznek? Semmit. És mit kapnak a szülők a gyermektől? Szintén semmit. Az ilyen gyermekek nem tudnak elválni szüleiktől: vádjaik és követeléseik a szülőkhöz kötik őket, és noha hozzá vannak kötve szüleikhez, nincsenek szüleik. Üresnek, rászorulónak és gyengének érzik magukat.

Ez a Szeretet Második Rendje: a gyermekek úgy veszik azt, amit a szülők az életen kívül adnak neki, ahogy azt adják.
Gyermek méretűvé válva

Az életen és azon kívül, amit a nevelés során adnak, a szülők adnak még ajándékokat is abból, amit a saját erejükből halmoztak fel. Például egy anya tehetséges festő, aki a legszebb képeket festi. Ez őhozzá, és nem a gyermekeihez tartozik. Ha a gyermekei csalódottak, amikor nem tudnak ugyanolyan szép képeket festeni, noha nem rendelkeznek ezzel a tehetséggel, és nem dolgoztak meg olyan keményen ezért, mint az anya, megsértik a szeretet rendjét. Így működik az élet.

Ugyanez igaz az anyagi javakra. Az a gyermek, aki feljogosítva érzi magát, hogy örökölje szülei javait, és csalódott, ha ez mégsem következik be, rongálja a szeretetet. Ha mégis megörökli a javakat, a szeretet az szolgálja leginkább, ha ezt úgy tekinti, hogy pusztán ajándékként kapta.

Ez nagyon fontos, mivel pontosan alkalmazható a szüleink személyes bűneire is. Az ő személyes bűneik egyes egyedül a szüleinkhez tartoznak. Gyakran megesik, hogy a gyermekek, szüleik iránti szeretetből magukra veszik a szülők bűneit, és megpróbálják azt helyettük viselni. De ez megsérti a Szeretet Rendjét.

Ezek a gyermekek önhitten valami olyasmit akarnak tenni, amihez nincs joguk. Ha például a gyermekek jóvá akarják tenni a szüleik hibáit, akkor magukat a szüleik fölé helyezik, és úgy kezelik a szülőket, mintha azok volnának gondozásra szoruló gyermekek, és a gyermekek a szülők.

Nemrégiben találkoztam egy nővel egy csoportban, akinek az apja vak volt, az édesanyja pedig süket. Nagyon jól kiegészítették egymást. De az asszony úgy érezte, hogy gondoskodnia kell róluk, és amikor felállítottuk a családi konstellációját, a nő helyettesítője úgy viselkedett, mintha nagy volna, a szülei, pedig mintha kicsinyek. A konstellációban az anya azt mondta neki: „Ami az apádat illeti, képes vagyok róla önmagam gondoskodni". Az apa pedig ezt mondta: „Anyád és én jól megvagyunk. Nincs rád szükségünk." De az asszony inkább csalódott volt, mint megszabadult. Gyermek méretűvé vált.

Aznap éjjel nem tudott aludni. Valójában alvászavarban szenvedett. Azt mondtam neki: „Az emberek, akik nem tudnak aludni, azt gondolják, hogy éberen figyelniük kell valamire." És akkor elmondtam egy történetet Borchert-től egy fiatalemberről a háború utáni Berlinben.
A fiatalember éjjel és nappal őrizte a testvére holttestét, hogy a patkányok ne egyék meg. Noha teljesen kimerült volt, meg volt győződve róla, hogy kötelessége éberen figyelni. Egy barátságos ember arra járt, és azt mondta neki: „Éjszaka a patkányok alszanak". A fiú elaludt.
Aznap éjszaka a nő is aludt.

A Szeretet Harmadik Rendje a szülők és gyermekek között az, hogy tiszteletben tartjuk azt, ami személy szerint a szüleinkhez tartozik, és megengedjük neki, hogy megtegyék azt, mait csak ők tehetnek meg, és amit nekik kell megtenniük.
Elfogadás és kihívás

A Szeretet Negyedik Rendje szülők és gyermekek között, hogy a szülők nagyok, a gyermekek kicsik. Az a megfelelő, ha a gyermekek elfogadnak, a szülők pedig adnak. Mivel a gyermekek oly sok mindent fogadnak el, szükségesnek érzik kiegyenlíteni a számlát. Kényelmetlen, ha úgy kell kapnunk szeretteinktől, hogy nem tudjuk viszonozni. A szüleinkkel szemben soha nem tudjuk helyreállítani az egyensúlyt, mivel sokkal többet adtak ők, mint amennyit valaha is viszonozni tudunk.

Néhány gyermek elfordul a kölcsönösség nyomásától, a kötelességérzet vagy a bűntudat elől. Azt mondják: „Inkább nem fogadok el semmit, és így megszabadulok a bűntudattól és a kötelességérzettől". Az ilyen gyermekek elzárják magukat a szüleik elől, üresnek és kimerültnek érzik magukat.

A szeretet sokkal jobban szolgálná, ha azt mondanák: „Mindent, amit adtál, szeretettel elfogadok". Így szeretettel tudnának a szüleikre nézni, és a szülők láthatnák, hogy milyen boldog a gyermekük. Ez az elfogadás egyensúlyt teremtő módja, mert a szülők elismerve érzik magukat e szeretetteli, kedves elfogadást látva. És így még szívesebben adnak.

Ha a gyermek követelőzően azt mondja: „Még többet kellene adnotok", a szülők szíve bezárul. Mivel a gyermek követelőző, a szülők nem tudnak többé önként velük áramolni a szeretetben. Ez minden, amit a követelőzés el tud érni, letiltja a szeretet természetes áramlását. A követelőző gyermekek hiába kapnak bármit is, nem tudják értékelni azt.
Kölcsönösség

A szülők és a gyermekek között az adás és a kapás közötti egyensúly úgy érhető el, hogy amit kapunk, azt továbbadjuk másoknak. A szülőket nagyon boldoggá teszi, ha gyermekeik azt mondják: „Mindent elfogadok, amit adsz, és amikor nagy leszek, továbbadom ezt."Azok a gyermekek, akik ilyen módón adnak, nem hátrafelé néznek, hanem előre. És ezt tették a szüleik is, kaptak a saját szüleiktől és a gyermekeiknek adták azt tovább. És mivel oly sok mindent kaptak, úgy érzik, bőségesen kell adakozniuk, és képesek is err.

Ezt akartam elmondani a szeretet szülők és gyermekek közötti rendjeiről.
A tágabb család

Nem csak szüleinkhez, de egy nagyobb rendszerbe: tágabb családunkhoz is tartozunk. A családi rendszer úgy működik, mintha egy magasabb rendű működés vezérelné, ahol az összes tag része közös.

Egy madárrajhoz hasonlíthatjuk ezt. Hirtelen az összes madár új irányba kezd repülni, mintha az egyes madarakat a raj döntése irányítaná. Egy családi rendszerben ez a magasabb szintű csoportműködés egy közös családi tudatként lép működésbe. Ez a közös tudat alapvetően tudattalan, és csak akkor ismerjük fel a rendet, melyet szolgál, amikor engedelmeskedünk neki, vagy amikor megsértjük a követelményeit.

Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, hogy kire van hatással e közös tudat, és kire nincs, meg kell mondanunk, hogy ki tartozik a családhoz.
Szabályként azt mondhatjuk, hogy a következő személyek tartoznak egy családi rendszerhez:

• A gyermekek, ideértve az elhunytakat és a még születendőket;
• A szülők és a testvéreik;
• A nagyszülők;
• Alkalmanként némelyik dédszülő, vagy még távolabbi rokon, akinek különösen nehéz vagy igazságtalan sorsa volt;
• Olyan nem rokon személyek is a rendszerbe tartoznak, akiknek a halálából vagy szerencsétlenségéből valaki a családban hasznot húzott, például a szülők vagy nagyszülők korábbi partnerei.
Az odatartozás joga

Az egyik legalapvetőbb elv, melyet a családi rendszerre alkalmazhatunk, és amely minden tagot meghatároz, az az, hogy minden tag egyenlő joggal rendelkezik a családhoz tartozni. Sok családban és klánban bizonyos tagokat kizártak, egy nagybácsit például, aki a család fekete báránya volt, vagy egy törvénytelen gyermeket, akiről senki nem beszélt. Vagy néhány tag azt mondta: „Én katolikus vagyok, te pedig protestáns, és nekem mint katolikusnak több jogom van ide tartozni, mint neked." Vagy fordítva: „Mint protestáns, több jogom van ide tartozni, mivel én az igaz hitet követem. Te kevésbé vagy igazhitű, mint én, ezért kevesebb jogod van ide tartozni."

A vallás ma már nem játszik ekkora szerepet, de más dolgoknak még mindig nagy a jelentőségük, mint például a foglalkozás, a nemzeti hovatartozás, a bőrszín vagy a nemi identitás.

Olykor, ha egy gyermek meghal, a szülők a következő gyermeknek ugyanazt a nevet adják. Ezzel ténylegesen azt mondják a meghalt gyermeknek: „Te nem tartozol ide többé. Van valaki, aki helyettesít." A meghalt gyermek még a nevét sem tarthatja meg. Sok családban ezeket a gyermekeket nem is számolják bele a gyermekek számába, és meg sem említik őket. A családhoz tartozás alapvető joga megsérül, amikor azt megtagadják tőlük.

Az úgynevezett erkölcsösség - különösen, amikor némely tagok azt gondolják, hogy ők jobbak, mint a többiek, és így föléjük helyezik magukat - valójában azt üzeni: „Több jogunk van ide tartozni, mint nektek". Ha csúnyán beszélünk más családtagokról, és ha úgy kezeljük őket, mintha rosszak volnának, azzal azt mondjuk nekik: „Kevesebb jogotok van ide tartozni, mint nekünk". Ilyen esetekben a „jó" azt jelenti, hogy nekem több jogom van ide tartozni, a „rossz" pedig azt, hogy neked kevesebb.
A kizárt tagok képviselete

A családi rendszereknek az az alapvető dinamikája, melynek értelmében mindenki egyenlő jogon tartozik a családhoz, nem tűr csorbulást.

Ha valakit kizárnak egy családi rendszerből, megjelenik a kompenzáció igénye. Ez a kompenzációs dinamika azt eredményezi, hogy a kizárt vagy megvetett családtagot egy fiatalabb családtag fogja képviselni, aki viszont nem lesz mindennek tudatában, és ebből kifolyólag védtelen lesz az ilyen azonosulással szemben. Például egy nős férfi beleszeret egy másik nőbe, és azt mondja a feleségének, hogy mostantól már nem akar tőle semmit. Csak felületes és szeszélyes indokokat mond tettének igazolására, ezzel is csak növelve az igazságtalanságot, melyet a feleséggel szemben követ el.

Később új társával lesznek gyermekei. De a lánya foggal-körömmel harcol majd ellene minden érthető indok nélkül. Kiderül, hogy tudattalanul apja előző társát képviseli, és ugyanazt a gyűlöletet érzi iránta, amit az első feleségnek kell éreznie, noha még csak nem is tud annak a nőnek a létezéséről.

Ebben egy rejtett, rendszerszerű kompenzációs erő működését láthatjuk, mely úgy áll bosszút a korábbi taggal szemben elkövetett igazságtalanságért, hogy tudattalanul belevonja a fiatalabb családtagot.

A legtöbb súlyos rendellenesség a családban - a gyerekek viselkedési zavarai, a betegségek, a balesetekre való hajlam és az öngyilkos viselkedés - akkor következik be, amikor a gyermekek tudattalanul képviselnek egy kizárt családtagot, és keresik a jóvátételét annek az igazságtalanságnak, mely azt a személyt érte.

Ez rámutat a családi rendszer egy másik jellegzetességére: a családi tudat igazságot szolgáltat a korábbi tagoknak és igazságtalanul bánik a fiatalabbakkal.
Megoldás

A fiatalabb családtagok csak akkor szabadulhatnak meg az ilyen kötésekből, amikor az alapvető rend helyreáll, és a kizárt tag újra visszakerül a családba és megadják neki a tiszteletet. Például a második feleség azt mondja az elsőnek: „Enyém ez a férfi, de te fizetted meg az árát. Tiszteletben tartom a veszteségedet, és elismerem, hogy igazságtalanság történt veled. Kérlek, legyél velem és a gyermekeimmel barátságos."

Amikor autentikusan mondják ki az ilyen mondatokat, akkor őszintén megnevezik azt, ami történt, és az első feleség megkapja a kellő tiszteletet. A család-állításokon gyakran megfigyelhetjük, hogy az első feleség arca miként lágyul meg ilyenkor, és hogy egyből barátságossá válik, mert megkapja a tiszteletet. A reakcióiból látszik, hogy a családhoz tartozik.

A megoldáshoz az is szükséges, hogy a gyermek, aki az első feleséget képviselte, azt mondja neki: „Én csak az apámhoz és az anyámhoz tartozom. Bármi, ami köztetek történik, nem az én ügyem". Az apjának pedig azt mondja: „Te az én apám vagy, és én a lányod. Kérlek, úgy nézz rám, mint a lányodra." Ezek a mondatok, ha autentikusan mondják ki őket, szintén helyre állítják az alapvető rendet.

Az apa ránézhet a lányára, és nem kell az első feleségét látnia benne, és nem kell a lányán gyűlöletet és bánatot látnia, azokat az érzéseket, melyet az első feleségének kellett éreznie. És ha még mindig szereti az első feleségét, nem kell a szeretőjét látnia a lányában. Ránézhet, és láthatja és szeretheti a lányát. A lány felszabadul, hogy pusztán a lánya legyen, az apa pedig felszabadul, hogy pusztán apa legyen.

A gyermek azt is mondhatja az apjának: „Ez az én anyám. Nem kapcsolódom az első feleségedhez, hanem igénylem az anyámat. Ő az egyetlen nekem." És azt mondhatja az anyjának: „Nem állok kapcsolatban azzal a másik nővel. Nem kapcsolódom hozzá semmilyen módon".
Mindaddig, amíg a lány az első feleséget képviseli, az anya tudattalanul a másik nőt látja benne, és így konfliktusba kerülhetnek egymással, mintha riválisok lennének. Amikor a lány azt mondja: „Te vagy az anyám, és én a te lányod vagyok. Nem kapcsolódom ahhoz a másik nőhöz. Igényt tartok rád, mint az anyámra. Kérlek, fogadj úgy, mint gyermekedet", akkor a lány visszaállítja az alapvető rendet.
A családhoz tartozás egyenlő jogának megsértése még súlyosabb kötéseket is eredményezhet.

Például ha egy gyermek fiatalon meghal a családban, a többi gyermeknek bűntudata lehet, hogy ők még midig élnek, noha testvérük már halott. Olyan ez, mintha azt éreznék, hogy előnyhöz jutottak, mert még élnek, és a testvér hátrányba kerülne, mert halott. Tudattalanul kompenzálni kezdenek: úgy rendezik, hogy kudarcot valljanak, vagy hogy beteggé váljanak, szélsőséges esetben pedig maguk is meg akarnak halni, és nem tudják, hogy miért.

Az ilyen helyzetekben néhány gyermek képes volt helyreállítani a szeretet rendjét azzal, hogy azt mondta a halott testvérének: „Te az én testvérem vagy. Tisztellek, mint a testvéremet. Helyed van a szívemben. Meghajtom a fejem előtted és a sorsod előtt, bármilyen is volt, és elfogadom a sorsomat, bármit is hozzon". Az ilyen mondatok megadják a tiszteletet a meghalt testvérnek, és az élő testvér bűntudat nélkül fordulhat az élet felé.
Mágikus hiedelemrendszerek és következményeik

A betegséget okozó kölcsönösség igénye mögött egy mágikus hiedelemrendszer fejti ki baljóslatú hatását. Nevezetesen az, hogy megszabadíthatjuk szeretteinket a szenvedéseiktől és a balsorsuktól, ha ezeket magunkra vesszük.

Például a gyermeki lélek gyakran azt mondja a halálos beteg anyának: „Inkább én leszek beteg, semhogy te szenvedj. Inkább én magam halok meg, mint te". És ha az anyának távoznia kell az életből, akkor olykor a gyermek öngyilkosságot követ el abban a mágikus hitben, hogy áldozata felszabadítja az anyát arra, hogy maradjon.

Az anorexiának gyakran ez a dinamikája. Egy anorexiás gyermek addig próbál lefogyni, háttérbe húzódni, eltűnni, míg meghal. Elég gyakran kiderül, hogy az ilyen anorexiás gyermek a lelkében azt mondja az apának vagy az anyának: „Jobb, ha én tűnök el, mint ha te mész el". Ez egy mély, ártatlan szeretet, de ha gyermek meghal, mi az eredmény?
Amikor anorexiás gyermekekkel dolgozom, hagyom, hogy ezeket a lelki mondatokat hangosan kimondják. Az anyjukat vagy apjukat képviselő személy szemébe nézhetnek, és azt mondhatják: „Inkább én magam tűnök el, mint hogy engedjelek elmenni".

Amikor egy gyermek az apjára vagy az anyjára néz, és ha valóban látja őket, nem tudja kimondani ezt a mondatot, mert látja, hogy a szüleit lesújtaná a halála. A gyermek mágikus hiedelemrendszere teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a szülők is szeretik őt, és hogy szenvedélyesen utasítanának el egy ilyen áldozatot. A gyermek szintén nem veszi figyelembe, hogy egy ilyen áldozat teljesen haszontalan.

Amikor az anya a szülés során meghal, a gyermeknek nehézséget okoz az életet teljesen magához ölelni. Ilyenkor segít, ha a gyermek az anyja szemébe nézhet, és azt mondhatja: „Anya, látom a szörnyű árat, amit te fizettél meg azért, hogy élhetek. Elfogadom az életet, amit nekem adtál, és valami jót fogok kihozni belőle. Nyugodj békében és tudd, hogy én élni fogok, hogy az áldozat, amit értem hoztál, nem volt hiába való."

Az élet ilyen elfogadása magasabb szintű szeretet, mint az a vak szeretet, amit a gyermeki lélek érez, amikor azt mondja: „Anya, nem élhetek teljesen, mert te meghaltál. Bűnösnek érzem magam."
A magasabb szintű szeretet megköveteli, hogy felhagyjunk azzal a mágikus hiedelemmel, hogy önmagunk feláldozásával jobbra fordíthatjuk szüleink életét. Megköveteli, hogy gyógyító szeretetté alakítsuk át a szenvedést okozó és fenntartó vak szeretetet.

A mágikus hiedelemrendszer és az ezzel együtt járó gyerekes szeretet a hatalom és a felsőbbrendűség elbizakodott érzésével párosul. A gyermek tényleg elhiszi, hogy az ő betegsége és halála valóban megszabadíthatja anyját vagy apját a betegségtől és a haláltól. Az igazi alázat az, ami lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk ettől az elbizakodottságtól.
Férfiak és Nők

Rátérek a férfi-nő kapcsolatokban érvényesülő Szeretet Rendjére. Ez olyan téma, amely nagyon közel áll hozzánk. Sokan ezt szégyellik, mintha olyasmi volna, amit titokban kell tartani.
Ami a férfiakat és a nőket megkülönbözteti, ami valóban megkülönbözteti, az gyakran gondosan elrejtőzik a szemünk elől. Vagy azt is mondhatnánk: ez valami védett dolog. Ez az a pont, ahol a legkönnyebben sérülünk. Ez a szégyen hazája, a szégyené, amely megóv egy kincset a beszennyeződéstől.

Olykor az emberek becsmérlően beszélnek az emberi szexuális erőről, és megfeledkeznek arról, hogy ez a legalapvetőbb erő, amely vezérli az életet és garantálja annak folytonosságát. Ez az az erő, mely saját szolgálatába állít minket, akár akarjuk, akár nem.

Ha a házasság és a gyermekvállalás valóban egy racionális döntés volna, senki nem tenne ilyet. Az emberek azért teszik ezt, mert a természet kreatív ereje a szexualitásunkon keresztül fejezi ki magát. A szexuális hajtóerőn keresztül léphetünk a legmélyebb összhangra a világ lelkével. A szexuális hajtóerő a legfőbb ok. Minden más motiváció és ésszerű megfontolás elhalványul ezzel az erővel összehasonlítva.

A férfi és a nő közötti Szeretet Rendjének első követelménye, hogy a férfi elismerje, hogy ami hiányzik neki, és amire szüksége van, az a nő, és hogy bármilyen keményen is próbálkozik, soha nem érheti el azt, amivel a nő már rendelkezik. És a szeretet megköveteli, hogy a nő elismerje, ami hiányzik neki, és amire szüksége van, az a férfi, és hogy bármilyen keményen is próbálkozik, soha nem érheti el azt, amivel a férfi már rendelkezik. Ezt azt jelenti, hogy mindketten hiányosnak érzik magukat és el is ismerik ezt.

Amikor a férfi elismeri, hogy szüksége van a nőre, és hogy rajta keresztül válik férfivá, és ha a nő elismeri, hogy szüksége van a férfira, és rajta keresztül válik nőve, akkor a kölcsönös igényük mélyen egymáshoz köti őket. Pontosan azért, mert elismerik, hogy szükségük van egymásra. És ez a kötelék a férfi és a nő között lehetővé teszi a férfi számára, hogy a partnere nőiességét ajándékként tudja elfogadni, és lehetővé teszi a nő számára, hogy a partnere férfiasságát ajándékként fogadja el.

Bizonyos körökben a férfiakat bátorítják, hogy fejlesszék ki magukban nőies részüket is, és a nőket arra, hogy férfiassá váljanak, azt gondolván, hogy ez jó. De képzeld el azt a köteléket, amely a nőiességet magában kifejlesztő férfi és a férfiasságot magában kifejlesztő nő között jön létre. Milyen méllyé válhat a kapcsolatuk, ha nincs szükségük egymásra?

De ha mindketten ellenállnak a kísértésnek, hogy kifejlesszék az ellenkező nemet magukban, akkor az igényük egymás iránt összetartja őket.
Kötődés férfiak és nők között

Ha egy férfi és egy nő teljes mértékben férfiként és nőkét fogadják el egymást, akkor szerelmük beteljesülése egy felbonthatatlan köteléket hoz létre köztük. Ez a kötelék nagyon különbözik az egyházak erkölcsi tanításaitól, melyek a házasság felbonthatatlanságát hirdetik. A szerelem beteljesedése ebben az értelemben olyan köteléket hoz létre, mely nincs tekintettel a házasságra vagy a rítusokra és ceremóniákra.

E kötődés létezéséről csak a hatásán keresztül értesülünk. Például, ha valaki könnyelműen elhagyja azt, akivel ilyen kötelék fűzi egybe, akkor nehézségei lesznek egy új partner megtartásában. Az új partner érzékeli a köteléket, és elveszti a szabadságát arra, hogy igényelje a másikat, illetve, hogy teljesen nyitott és sérülékeny legyen.

Például egy nő titokban úgy érezte, hogy jobb, mint a férje előző felesége volt, és meg volt győződve, hogy a férfit sokkal boldogabbá tudja tenni, mint az előző feleség. Mindazonáltal, néhány év után képtelen volt intim kapcsolatba kerülni a férjével. Így, tudattalanul elismerte a férje kötődését és saját lojalitását is az előző feleséghez. Ő is elveszítette a férjét, mint az első feleség.

A családi konstellációkban gyakran megfigyelhetjük, hogy a második feleség kissé távolságtartó az új férjjel szemben, mintha nem lenne képes teljesen befogadni, mivel a férfit még máshoz köti valami.
A kötődés mélységét szintén a hatásából láthatjuk. Mint szabály, mondhatjuk, hogy az első szerelem vége a legnehezebb és a legfájdalmasabb. A szétválás általában könnyebb a második köteléknél, és még könnyebb a harmadiknál.

Ez a kötődés nem ugyanaz, mint a szerelem. Megesik, hogy a kötődés nagyon mély, noha kicsi a szerelem, vagy nagy a szerelem, és kicsi a kötődés. A kötődés a szex fizikai aktusában keletkezik. Emiatt nagyon gyakori, hogy az incest vagy a nemi erőszak hatására is létrejön.
Ha egy incest- vagy nemi erőszak-áldozat a későbbiekben mély kötődést akar kialakítani, az első kötődést jól kell kezelnie. Az első kötődés negatív hatása lágyítható, ha elismerik, és az első partner, még ha egy erőszaktevő is, megkapja a tiszteletet. Ha az első köteléket gyűlöljük és alávalónak tartjuk, az hatással lesz a későbbi kötődésekre, melyek már jobb körülmények között születhetnek meg.
Hierarchia

A férfi és a nő szerelmének a gyümölcse a gyermek. Szintén van egy rejtett rend, mely támogatja a gyermekek egymás közti szeretetét: a rend a családi hierarchiában. A családi hierarchia az idő folyását követi, azaz, aki előbb jött, előrébb való, mint az, aki később jött.

A családban a szülők korábban ott voltak, mint a gyermekek. Az ő egymás iránti szerelmük alapította a családot, és ez a szeretet korábbi, mint a gyermekeik iránti szeretet. Némely családban a gyermekek mindkét szülő teljes figyelmét lekötik, és így a szülők elsődlegesen és elsőrangúan nem egy pár többé, hanem elsődlegesen és elsőrangúan szülők, és gyermekeik általában szenvednek.

Ha a szülők egymás iránti szerelme megőrzi az elsőrangúságot, a gyermekek általában nagyon otthonosan érzik magukat és elégedettek. Az ilyen családokban az apa burkoltan azt mondja gyermekeinek: „Olyannak látlak benneteket, amilyenek vagytok, de anyátokat is látom bennetek, és rajtatok keresztül még jobban szeretem és tisztelem őt".

És az anya azt mondja gyermekeinek: "Olyannak látlak titeket, amilyenek vagytok, és ha rátok nézek, ez arra emlékeztet engem, hogy mennyire szeretem és tisztelem az apátokat, mert bennetek őt is látom".

A szülők pedig egymásnak ezt mondják: „Ha a gyermekeinkre nézek, jobban szeretlek és tisztellek, mint valaha". Így a szülők gyermekeik iránti szeretete az egymás iránti szerelmük folytatása lesz, de az egymás iránti szerelmük elsőbbséget élvez, a gyermekek pedig szabadnak érezhetik magukat.

Sok család ma már második vagy harmadik a sorban. Például ha a férfinek és a nőnek megelőzőleg már voltak kapcsolataik, és gyermekeket hoznak az új kapcsolatba. Mi ilyenkor a sorrend?
A szülők előbb voltak szülei gyermekeiknek, mint hogy egymásra találtak. A gyermekeik iránti szeretetük nem a férfiként és nőként megélt szerelmük folytatása, mivel szülők voltak már azelőtt, hogy egy pár lettek volna.

Az ilyen helyzetekben az új partnernek el kell ismernie, hogy a gyermek iránti szeretet előbb volt, mint az új kapcsolat, és a legnagyobb szeretet és a legnagyobb kötődés a gyermek felé áramlik, és a gyermekben pedig természetesen az első partner felé is. Csakis a lánc végén áramlik a szeretet és a kötődés az új partnerhez. Ha mindkét fél el tudja fogadni a szeretet ilyetén hierarchiáját, akkor szerelmük kivirágzik.

De ha az új pár valamelyik tagja azt mondja: „Előrébb való vagyok, mint a gyermeked", akkor kockáztatja a szerelmüket, amely így nem tarthat ki sokáig.

Ha egy pár gyermekeket hoz az új kapcsolatukba, és lesznek közös gyermekeik is, a sorrend így alakul: először voltak szülei az eredeti gyermekeknek, aztán egy pár, majd szülei a közös gyermekeknek. Azok a párok, akik elfogadják az időnek ezt a természetes sorrendjét és ennek fontosságát, elkerülhetnek egy csomó konfliktust a kapcsolatukban.

Nos, körvonalaztam a férfi-nő kapcsolatokban megfigyelhető szeretet néhány lényeges rendjét. Hasznos megjegyezni, hogy a szeretet hasonló rendjei megfigyelhetők a gyermekek nélküli kapcsolatokban, ideértve a homoszexuális párokat is. <forrás>

J. Krishnamurti – a nagy indiai filozófus és spirituális tanító – több mint ötven évig szinte folyamatosan előadásokat tartott és utazott a világban, hogy megkísérelje átadni szóban – ami tartalom – azt, ami túl van a szavakon, túl van a tartalmon. Élete vége felé egyik előadása során a következő kérdéssel lepte meg hallgatóságát: „Akarjátok-e tudni a titkomat?” Mindenki rendkívül éberré vált. Hallgatóságának tagjai közül néhányan már húsz-harminc éve járogattak el az előadásaira, és még mindig nem sikerült megragadniuk tanítása lényegét. És erre végre, ennyi év után a mester hajlandó átnyújtani a megértés kulcsát! „A titkom – mondta –: nem törődöm azzal, hogy mi történik.”

Nem fejtette ki bővebben, ezért azt gyanítom, hallgatóinak zöme még zavarodottabb lett, mint amilyen addig volt. Holott ez az egyszerű állítás rendkívül messzire visz.

Mit jelent nem törődni azzal, hogy mi történik? Ezt: belül összhangban állok azzal, ami történik. „Ami történik”, az persze e pillanat „ilyenségére” vonatkozik, ami már mindig olyan, amilyen. Arra a tartalomra, arra a formára utal, amit ez a pillanat – az egyetlen létező pillanat – éppel fölvesz. Összhangban állni azzal, ami van: azt jelenti, hogy belső ellenállás nélkül viszonyulok ahhoz, mi éppen történik.

Gondolatban nem nevezem se jónak, se rossznak, csak hagyom lenni. Azt jelentené, ez, hogy soha többe nem tehetsz semmit, hogy változtass az életeden? Épp ellenkezőleg! Ha tetteid alapját a jelen pillanatra történő ráhangolódás alkotja, akkor a cselekedeteidet magának az életnek az intelligenciája támogatja.

A jó és Rossz :

Minden dolog és esemény mélyebb összekapcsolódottsága arra utal, hogy a „jó” és a „rossz” mentális címkéje végső soron illuzórikus. Mindig valamilyen korlátozott nézőpontra utalnak, és ezért csak viszonylagosan és időlegesen igazak. Ezt illusztrálja a bölcs ember története, aki drága kocsit nyert a lottón. Boldog volt a családja, és örvendeztek a barátai is. Fölkeresték, hogy megünnepeljék. „Hát nem nagyszerű? – mondták. – Milyen szerencsés vagy!” Emberünk mosolygott, és csak ennyit szólt: „Meglehet.” Néhány hétig örömmel vezette az autóját. Egy nap aztán az egyik útkereszteződésben részeg sofőr hajtott bele az új kocsijába, s így emberünk, számos sérüléssel, kórházba került. Családtagjai és barátai meglátogatták, és így szóltak: „No, ez aztán igazi balszerencse.” Emberünk ismét csak mosolygott, és annyit mondott: „Meglehet.” Amíg a kórházban feküdt, egyik éjjel földcsuszamlás miatt a háza a tengerbe zuhant. Másnap a barátai ismét fölkeresték: „Hát igen szerencsés vagy, hogy épp itt feküdtél a kórházban!” Újra azt felelte: „Meglehet.”

A bölcs ember „meglehetje” bármely történés megítélésének az elutasítását jelzi. Ahelyett, hogy véleményt mondana arról, ami van, elfogadja azt, és ily módon tudatosan a magasabb szintű rendre hangolódik. Tudja, az elme számára gyakran lehetetlen megérteni, hogy egy látszólag véletlenszerű eseménynek mi a helye és a célja az egész szövedékében. Véletlen események valójában nem léteznek, ahogy egymástól elszigetelt, önmagukban és önmagukért létező események és dolgok sem. A testedet alkotó atomok egykor csillagok belsejében izzottak, és még a legapróbb esemény okainak a száma is gyakorlatilag végtelen, s az egésszel fölfoghatatlan módokon kapcsolódik össze. Ha ki akarnád deríteni bármely esemény okát, akkor egészen a teremtés kezdetéig kellene visszamenned. A kozmosz nem kaotikus. Maga a kozmosz szó rendet jelent. Ám benne nem olyan rend uralkodik, amit az emberi elme valaha is megérthet, bár azt a rendet néha azért megpillanthatja. <forrás>

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Sohasem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet – mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik! <forrás>

 Hakuin, a zen mester, egy japán városban élt. Nagy megbecsülésnek örvendett. Sokan keresték fel, hogy meghallgassák spirituális tanítását. Szomszédjának a tizenéves lánya egy nap teherbe esett. Amikor erre fény derült, dühös szülei szidalmazva faggatták az apa kilétéről. A lány végül azt mondta, hogy a gyerek Hakuintól, a zen mestertől származik. A dühöngő szülők erre átrohantak Hakuinhoz, s üvöltözve és vádlóan elmondták, lányuk bevallotta, ő a gyermeke apja. Hakuin csak ennyit mondott: „Így lenne?”

A botránynak híre ment a városban és a környéken. A mester jó híre odalett, ám őt ez nem zavarta. Immár senki sem kereste fel. Nem bánta. Amikor a gyermek megszületett, a lány szülei átvitték Hakuinhoz. „Te vagy az apja, hát tessék, gondoskodj róla!” A mester szeretettel gondoskodott a gyerekről. Egy év múlva a lány szégyenkezve vallotta be szüleinek, hogy a gyermek apja valójában az a fiatalember, aki a hentesüzletben dolgozik. A szülők irulva-pirulva keresték fel Hakuint, hogy kimagyarázkodjanak, és a bocsánatáért esedezzenek. „Borzasztóan sajnáljuk. Azért jöttünk, hogy visszavigyük a gyereket. A lányunk bevallotta, hogy nem ön az apja.” Hakuin mindössze ennyit mondott: „Így lenne?”, és átnyújtotta a csecsemőt.

„Így lenne?” válaszával a mester tökéletesen azonosan reagál hazugságra és igazságra, rossz hírre és jó hírre. Engedi, hogy a pillanat formája – az akár jó, akár rossz – olyan legyen, amilyen, s így ő nem válik az emberi dráma szereplőjévé. Számára csak ez a pillanat létezik, és ez a pillanat úgy van, ahogy van. Az eseményeket tehát nem teszi személyessé. Ő senkinek sem az áldozata. Teljesen egy a történéssel, ezért annak többé már nincs fölötte hatalma. Csak akkor vagy kiszolgáltatva a történésnek, és csak akkor szabja meg a világ, hogy boldog vagy-e vagy boldogtalan, ha ellenállsz annak, ami történik.

A csecsemő szeretetteljes gondoskodást kap. Az ellent nem állás ereje a rosszat jóra fordítja. Hakuin – mindig épp azt téve, amit a jelen pillanat igényel – átnyújtá a csecsemőt, amikor annak jön el az ideje.

Képzeld el röviden, vajon az ego hogyan reagált volna a kibontakozó eseménysor egyes fázisaiban! <forrás>