Első csengetés: Miről szól az életünk? Az a dolgunk, hogy tanuljunk, mert a tudás révén Istenhez válunk hasonlatossá. Ezután adjuk tovább a tudásunkat és segítsünk másokat! A testünk csupán hordozó eszköz, arra az időre szól, amíg itt tartózkodunk. A lelkünk, tudatunk örökkévaló. Mi döntjük el mikor, hová, milyen céllal akarunk visszatérni, de úgy is dönthetünk, hogy nem térünk vissza, hanem szellemi alakunkat megtartjuk és maradunk. Különböző szakaszokon megyünk keresztül: kiégett állapotban érkezünk, majd megújulási-, döntési- és tanulási szakaszok váltják egymást. Fejlődésünkben nincs megállás, ha átlépünk a spirituális síkra ott is folytatódik tovább. Életünk nem véletlenszerű, hanem gondosan megtervezett folyamatok szolgálják tanulásunk célját. A tanulás a test halálával nem ér véget, több tudati szintet is megjárunk. Újra átélünk minden találkozásunkat, érzéseinket, mert így értjük meg, hogy milyen hatást gyakoroltunk mások életére. Ez ad magyarázatot jelen életünkben lévő kapcsolatainkra, egy-egy emberhez fűződő viszonyunkra. A tudatosság és a megértés hatalmas gyógyító erő. Hét sík létezik, amelyen át kell haladnunk. Az egyik az átváltozás síkja. Itt dől el, hogy mit hozunk magunkkal a következő életünkbe.
Második csengetés: VISSZATÉRÉS Mi választjuk meg, mikor lépünk át a fizikai síkra, mikor hagyjuk el. Tudjuk, mikor végeztük el a feladatunkat, amiért idejöttünk. Semmi sem véletlen, mi választjuk meg a családunkat, a körülményeket. A sors egyet jelent az általunk megtervezett dráma cselekményével. (A nevelőszülőket ugyanúgy maga választja meg az ember.)
Harmadik csengetés: KARMA ÉS TANULNI VALÓK Vannak adósságaink, amelyeket törlesztenünk kell. Sok élet következik addig, amíg eleget teszünk minden megállapodásunknak, és minden adósságot megfizetünk. A karma lehetőség a tanulásra, a szeretet és a megbocsátás gyakorlására. A karma a megbékélésre való lehetőség is, hogy megkövessük azokat, akiket a múltban valamivel megbántottunk. Téves elmélet, hogy a karma lényege a bűnhődés. Felelősek vagyunk tetteinkért. Semmi nem merül feledésbe, semmi nem marad ki a tanulás során. Minden változatot meg kell tanulnunk, meg kell tapasztalnunk. Ezért tökéletes igazságszolgáltatás a karma. Ittlétünk célja a tanulás, nem a szenvedés. Ha már megtanultuk a leckét, nincs szükség további szenvedésre, Isteni kegyelmet is kaphatunk, ami felülírhatja a karmát.
Negyedik csengetés: SZERETET A KAPCSOLATOKBAN A tudás egy részét húsból-vérből való testben kell elsajátítani, érezni kell a szenvedést. A lélek viszont nem szenved, megújul. Olyan pozitív dolgokat kell megtanulnunk pl: szeretet, erőszakmentesség, bizalom, együttérzés, jótékonyság, megbocsátás, remény, tudatosság, és le kellene vetnünk magunkról olyanokat, mint pl: harag, előítélet, kapzsiság, gőg, erőszak, félelem, gyűlölet, önzés és bujaság. Ezeket a leckéket elsősorban a kapcsolatainkban tudjuk megtanulni. Minden értékes, ami úgy segít, hogy nem árt senki másnak. Tanuljunk a tapasztalatainkból, vessük el az elavult hiteinket, gondolatainkat. A boldogság belülről fakad. Nem függ külső tényezőktől, másoktól. Akinek boldogsága más emberektől, eseményektől függ, az nagyon sebezhetővé válik. Ne ragaszkodjunk a tárgyainkhoz, mert amikor elmegyünk innen semmit sem vihetünk magunkkal, csak a tudásunkat. Sokkal fontosabb az, hogy másokkal hogyan viselkedtünk, mint az, hogy milyen vagyont gyűjtöttünk. A kapcsolataink ápolásához szeretetre van szükség. Válasszuk le magunkról a negatív érzéseinket. Szánjunk időt és energiát a társunkra, teljes tudatunkkal forduljunk felé, adjunk neki tiszteletet, figyeljünk rá, ha hozzánk beszél. Ez legyen igaz másokra is. A kapcsolat eleven, csak az ITT és MOSTban létezik, nem a múlthoz tartozik. A lélekkel teli kapcsolatok adják az élet igazi örömét. Az emberek lehetnek veszélyesek, a szeretet nem. A szívünkből nyilvánuljunk meg, ne az agyunkból. Meg kell ismernünk az egész képet ahhoz, hogy valakinek a cselekedetét megítélhessük. Segítsük a másikat, de kerüljük a függőségeket. Ne fosszunk meg senkit az önbizalmától, pénzétől, ne hozzuk függő helyzetbe, ne alázzuk meg! Mindnyájan Isten képére lettünk teremtve, alapvető vonásunk a szeretet, a békesség és a harmónia, de az együttérzés, a gyengédség és a gondoskodás is velünk született. Ezeket már nem kell tanulnunk, hanem el kell engednünk a negatív gondolatainkat, a haragot. Ennek a gyökere az ítélkezésben van, arra szolgál, hogy másra rávetítsük a félelmeinket, de szeretettel ez is eloszlatható.
Ötödik csengetés: ELENGEDNI A FÉLELMET Valahányszor érzelmi fenyegetettségben érezzük magunkat, falakat építünk magunk köré. Félünk, hogy bántalom ér, elutasítanak, kiközösítenek. Sajnos a falaink jobban kínoznak minket, mint ami ellen emeltük őket. Elzárnak minket, becsukják a szívünket, elfedik érzelmeinket. Nem hozhatjuk felszínre a problémáinkat, nem gyógyulhatunk. Tedd fel a kérdést magadnak: Mit veszíthetek? Mi a legrosszabb, ami történhet? Megfelel nekem, ha életem végéig így élek? Mért félek vállalni az ésszerű kockázatot? A falhoz képest valóban olyan nagy a kockázat? Engedd, hogy a falaid ledőljenek! ítélkezés, kritika, bűntudat nélkül vizsgáld meg mi rejlik mögöttük! Mi elől védelmezed magad? Mit tehetsz, hogy felszámold a félelmet? Miként lehetsz ismét egész?
Hatodik csengetés: SPIRITUÁLIS HÁZUNK BIZTONSÁGA Spirituális házunkat magunk ácsoljuk! Hány kalapácsra van szükség, hogy felépüljön? A ház minősége számít, nem a kalapácsok száma. Túl sok időt töltünk azzal, hogy gyűjtjük a kalapácsokat, így nem marad időnk a ház építésére! Lehet, hogy biológiai családunk nem ért meg minket, elutasítanak vagy akár kegyetlenül bánnak velünk. Nem kötelességünk eltűrni az embertelen bánásmódot, nem létezik ilyen karmikus kötelezettség. Ez az illető szabad akaratából fakad. Soha senki ezt nem érdemli meg. Akadnak viszont életünk során olyanok, akik törődnek velünk, segítenek és megértenek minket, a spirituális értékrendszerük egyezik a miénkkel. Belőlük áll a spirituális családunk, akik végül fontosabbá válhatnak a számunkra. Lelki rokonainkra mindig számíthatunk.
Hetedik csengetés: A GYÓGYÍTÓ MEGÉRTÉS A szeretettel együtt jár a megértés, a megértéssel a türelem. Régi traumákra ez hozhat gyógyulást. Az elme mély rétegei nincsenek alárendelve a tér és az idő szokásos körülményeinek, ezért átírhatóak. Nagy távlatból, sokévi szenvedés után is mélyreható gyógyulás következhet be. A megértés megnyitja az ablakot, amelyen át a szeretet szelíden elfújja a kételyeket, a szorongást, felfrissíti a lelket és ápolja a kapcsolatainkat.
Nyolcadik csengetés: A BOLDOGSÁG KULCSA A boldogság kulcsa, hogy emlékezzünk arra, hogy lelkek vagyunk, halhatatlanok. A Föld nevű iskolának a különleges sajátossága, hogy arra tanít bennünket, hogy a pénz, a hatalom, a tekintély, az anyagi javak, a vagyontárgyak meg a kényelmet szolgáló eszközök rendkívül fontosak, sőt olykor életcéllá lépnek elő. Azt a tanulságot sulykolja belénk, hogy a boldogság attól függ, hogy mások szeretnek vagy tisztelnek-e bennünket, hogy egyedül lenni maga a nyomorúság. A valóságban viszont halhatatlan lelkek vagyunk, nem eshet bajunk, az energia tengerében sohasem szakadunk el szeretteinktől, lélektársainktól és lélekcsaládunktól. Sosem vagyunk egyedül, őrző szellemeink útmutatása állandóan kísér minket. Amikor ráébredünk az igazságra, értékrendünk átalakul, végre megtaláljuk a békét, a boldogságot. Úgyis csak a szellem kincseit őrizhetjük meg, ami nem a hatalomból, a hírnévből fakad, hanem egyedül a szeretetből. A boldogság odabenn keletkezik, nem kívülről költözik belénk. Nem tükre annak, hogy mások mit tartanak rólunk. Az irigység megmérgezi e lelket. Emlékezzünk tehát: Célunk az ébredés!
Kilencedik csengetés; TUDATOSSÁG Mielőtt továbblépnél vess számot önmagaddal, mert különben továbbviszed őket a következőéletedbe! Csak mi szabadíthatjuk meg Önmagunkat a fizikai világban ránk tapadt rossz szokásainktól, ezt a Mesterek nem tehetik meg helyettünk. Csak ha már elég erős vagy ahhoz, hogy a külső problémáidon úrrá légy, akkor hagyhatod el őket a következő életeidből. Ébredjünk fel hát, lépjünk ki a megszokott kerékvágásból, mert álmunkban megöregszünk! A jelenben éljünk, ne a múltban. A múltnak vége van, vonjuk le a tanulságot és lépjünk tovább! A jövő még nincs itt. Készítsünk terveket, de ne aggódjunk! Az aggodalom csak emészti az energiát! HA NEM ÉLITEK ÁT A JELENT, ELMERÜLTÖK A MÚLTBAN VAGY SZORONGTOK A JÖVŐ MIATT, AKKOR NAGY SZÍVFÁJDALMAT ÉS BÁNATOT OKOZTOK MAGATOKNAK!
Tizedik csengetés: A SZERETET VÁLASZ MINDENRE A szeretet nem elvont fogalom, valóságos energia, mégpedig olyan, amelyet megteremthetsz és fenntarthatsz önmagadban. Érezd, és ha érzed, engedd, hogy megnyilvánuljon! Aki szeret, az nem fél. A szeretet eloszlatja a félelmet! A szeretet minden energiát magába foglal, ezért a szeretet minden. A megváltást a szeretet hozza, nem a szenvedés. Ha szívünk túlcsordul a szeretettől és eléri a többi embert, akkor vagyunk benne a megváltás folyamatában. Teljesítjük, és ezáltal felszámoljuk karmikus adósságainkat. Visszatérünk a szeretet legfelső fokára- Istenhez. Ne várjunk viszonzást, a jutalom a cselekvésben rejlik. Ha valaki úgy cselekszik, hogy nem vár érte viszonzást, az az önzetlen cselekvés. Az a feladatunk, hogy kitágítsuk érzelmeink határát, hogy magukba foglaljanak minden eleven lényt, az egész természetet! Mindennek egyensúlyban kell lennie. A természetben egyensúly uralkodik, az állatok harmóniában élnek, csak az emberek nem tanulták ezt meg. Ők folyamatosan pusztítják önmagukat, egymást és a természetet. Nincs harmónia, nincs rendszer abban, amit tesznek. Fogadjuk el a feladatot, legyünk mi a bolygó megvilágosodott lényei és mentsük meg a világot! Mindennap tegyünk apró jócselekedeteket, bánjunk kedvesen valakivel anélkül, hogy várnánk érte viszonzást. Az emberek erőt meríthetnek ezekből az apró gesztusokból és a védekező merevség, a félelem, felolvad a szeretet melegében.
Tizenegyedik csengetés: AZ ERŐSZAK ÉS GYŰLÖLET Az erőszak sokkal több annál, hogy az emberek fizikai fájdalmat okoznak egymásnak. Saját problémáinkat néha úgy oldjuk meg, hogy a másik embert intézzük el erőszakkal. Ha szeretettel és együttérzéssel fordulunk azokhoz, akik látszólag különböznek tőlünk, legyőzzük félelmeinket, ennek a helyét a szeretet foglalja el. Túljutunk az erőszakon és azonosulunk sorsukkal. Nem az azonosságot keressük, hanem a különbözőségekre összpontosítunk. Nincs jogunk véget vetni mások életének! Ha élni hagyjuk őket súlyosabb lesz a megtorlás, amikor átlépve a másik dimenzióba, szembe kell nézniük magukkal, cselekedeteikkel és jóvá kell tenniük, amit elkövettek.
Tizenkettedik csengetés: GYÓGYÍTÓK, TANÍTÓK Meg kell osztanunk a tudásunkat a többi emberrel, tanítók és tanulók vagyunk egyidejűleg. Akik nagyobb tudással tértek vissza, keresik azokat, akiknek szükségük van a fejlődésre és segítenek nekik. Természetesen elsősorban azokhoz vonzódunk, akiknek a rezgése olyan, mint a miénk, de meg kell tanulnunk, hogy ne csak velük foglalkozzunk. Bölcs tanítók járnak köztünk, akik megmutatják az utat, de sajnos sok a hamis próféta is. Figyeljünk a belső hangra: igaznak érezzük a tanításokat, együttérzésre, erőszakmentességre, szeretetre tanít, egyenlőnek mutat-e minden embert, minden csoportot? Szól-e arról, hogy senki sem különb a másiknál, hogy egy csónakban evezünk? Elmondja-e: hogy utat tud mutatni, de nem képes senkit eljuttatni a spirituális kiteljesedésig, mert annak belül kell végbemenni, hogy az ajtót megmutathatja, de belépni rajta már mindenkinek magának kell, mert a hazafelé vezető út benső út? Nem követnünk kell Sai babát, hanem Sai babává kell válnunk! Idővel megvilágosodik előttünk minden, addig azonban meg kell a kapott tudást emészteni. Soha ne fogadjunk el semmilyen elméletet sem anélkül, hogy ösztönös bölcsességünkkel megvizsgáltuk volna. Ne a gurukat keressük, inkább találjuk meg önmagunkat!!
Tizenharmadik csengetés: HALADJUK MEG ÖNMAGUNKAT Szívünk ismeri a boldogsághoz, belső békéhez vezető utat: ima és meditáció. A meditáció segít lecsendesíteni az elmét, a tudatunkat betöltő állandó lármát. A csendben az ember megfigyelővé válik, függetlenedik és végül magasabb tudati szintre emelkedik, tudatosodik ismét, hogy mi a fontos és mi nem.
Tizennegyedik csengetés: ISTEN ÉS VALLÁS Sok Isten van, mert Isten benne van mindenkiben. Vallás csak egy van: A SZERETET !
MESTEREK üzeneteiből (Brian Weiss) származnak ezek a gondolatok, amik olyan magvak, amelyek mindnyájunkban benne rejlenek, és életünk során igyekszünk virágokká fejleszteni őket. Ezek az idézetek csengettyűk, amelyek visszavezetnek minket a tudatosságunkhoz. Emlékeztetnek arra, hogy elménknek fontos dolgokkal kell foglalkoznia: szeretettel, békével, örök élettel, spiritualitással és félre kell tenni a lényegtelen tételeket: félelem, gyűlölet, erőszak, ego, büszkeség és anyagi dolgok. Mindannyian egy csónakban evezünk és a látóhatáron viharfelhők tornyosulnak. Világunkat látszólag az erőszak és az ostobaság uralja, de becsülnünk kell egymást, mindenkiben megtalálni a jót és a szépet, hiszen ugyanazon anyagból: LÉLEK-ből vagyunk. Egyetlen igazság van, de azt sokféle módon lehet megközelíteni. Ez nem jelenti azt, hogy valamelyik tanító jobb lenne a többinél vagy a módszere, filozófiája magasabb rendű, hanem egyszerűen csak más. Mindenki számára az a jó, amelyik működik. Amelyik számomra nem működik, az még valaki más számára nagyon jó lehet. Mindannyian ugyanoda tartunk, az irány számít és nem a sebesség. A fejlődés nem mindig egyenes vonalú. Lehet valaki a jótékonyság és együttérzés terén igen fejlett, de a harag és türelem területén újonc. Fontos, hogy ne ítéljük meg magunkat, de másoknak se engedjük, hogy így tegyenek, akkor el tudjuk kerülni a csalódást. Néha gödörbe kerülünk, elbotlunk az élet kátyújában, időnként magával sodor minket a gőg, az irigység vagy a bizonytalanság. Emberek vagyunk, és nem éppen türelmes faja az élővilágnak. A megvilágosodás lassú és fáradságos folyamat, ami elkötelezettséget és fegyelmet követel -de nem baj, ha néha lazítunk.
